Segédletkészítés, adatbázis-építés
Hanák Gábor - Szabó Csaba: A Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozása és digitalizálása, Archivnet 18. évf. (2018) 3. szám
5 Miklósi és a viszonylag későn, csak májusban letartóztatott Tildy Zoltánt (1956. október 27- től Nagy Imre kormányának tagja). 1957 nyarára valamennyi potenciális vádlott letartóztatásban volt már, és kialakulni látszott a koncepció is. Júniusban Kádár János és Biszku BélaTM belügyminiszter titokban Moszkvába utazott, ahol a legmagasabb szinten megvitatták a Nagy Imre-perrel kapcsolatos kérdéseket.19 Augusztusban Biszku ismét Moszkvában járt, és ekkor már magával vitte a Belügyminisztérium által összeállított vádiratot is. A felelős szovjet vezetők20 egyetértése alapján lényegében minden készen állt a per megrendezéséhez, a szovjetek mégis halasztást kértek az 1957 novemberére tervezett moszkvai kommunista csúcstalálkozó miatt.21 A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága december 16-án határozott a KB zárt ülésének összehívásáról.22 Ennek következtében a Központi Bizottság a december 21-i ülésén23 úgy határozott, hogy „szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak” Nagy Imre és társai ügyében.24 Ugyanitt elrendelték az ügy teljes titkosságát az eljárás egész tartamára. Kimondták, hogy a zárt eljárásról csak annak lefolytatása után lehet majd igazságügy-minisztériumi közleményt nyilvánosságra hozni. 17 Gimes Miklós (1917-1958) a Szabad Nép és a Magyar Nemzet újságírója, Nagy Imre híve. A forradalom alatt napilapot alapított Magyar Szabadság címmel. November 4. után a szellemi ellenállás egyik vezéralakja volt: Október Huszonharmadika címmel illegális lapot szerkesztett, Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom néven ellenállási szervezetet hozott létre. 1956. december 5-én a szovjetek tartóztatták le. 18 Biszku Béla (1921-2016) magyar kommunista politikus. 1957-1961 között belügyminiszter, 1961-1962-ben miniszterelnök-helyettes, 1962-1978 között az MSZMP KB titkára. 19A „Jelcin-dosszié“... 193-198. 20 Jurij Vlagyimirovics Andropov, 1956-ban a Szovjetunió magyarországi nagykövete, 1957-ben a szocialista országok pártjaival foglalkozó osztály vezetője, Pjotr Ivanovics Ivasutyin tábornok, a KGB elnökhelyettese és Roman Andrejevics Rugyenkó legfőbb ügyész vettek részt a megbeszéléseken. 21 A „Jelcin-dosszié“... 199-200. 22 MNL OL 288. f. 5/55. ő. e. 1. Az MSZMP Politikai Bizottságának zárt ülése (1957. december 16.). 23 MNL OL, A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülései (288. f. 4) /14. ő. e. 19. Az MSZMP Központi Bizottságának zárt ülése (1957. december 21.). 24 Az 1956 utáni „törvényes eljárások” kereteihez lásd SZAKOLCZAI Attila: Megtorlás és restauráció, 1956- 1963. A megtorlás feltételeinek megteremtése. In: A magyar forradalom eszméi. Eltiprásuk és győzelmük (1956- 1999). Szerk.: Király BÉLA-CONGTON, Lee W. Atlanti Kutató és Kiadó Társulat-Alapítvány, Bp., 2001, 147— 166.; Mikó Zsuzsanna: A forradalom utáni megtorlás bírósági és ügyészségi szervezete, 1956-1961. Történelmi Szemle, 2006/1-2. 121-169. A „szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak" kifejezés valószínűleg Kádár János személyes megfogalmazása, amelyhez minden esetben ragaszkodott. Ha a jegyzőkönyvvezető másként fogalmazott, akkor azt Kádár áthúzta, és odaírta az idézett mondatot. MNL OL 288. f. 4/17. ő. e. 138. Az MSZMP Központi Bizottságának ülése (1958. június 6.). 25 Radó Zoltán (1902-1977) ügyvéd, bíró. 1948-ig ügyvédkedett, majd katonai ügyészségeken és bíróságokon dolgozott. 1956 májusában az V. kerületi Bíróság munkatársává nevezték ki. 1957 elején a Fővárosi Bíróságra, majd áprilisban a Legfelsőbb Bíróságra helyezték át. A kádári megtorlás egyik bírája, Tóth Ilonát és társait ö ítélte halálra. 1971-ben nyugdíjazták. 26 Király Béla, a Nemzetőrség főparancsnoka, eredetileg hetedrendü vádlottként szerepelt, de mivel korábban sikerült külföldre menekülnie, perét elkülönítették. 27 Losonczy Gézáról készült monográfia: Kövér György: Losonczy Géza, 1917-1957. 1956-os Intézet, Budapest, 1998. 1958. február 5-én Budapesten a Fő utcai katonai bíróság épülettömbjében, de annak a Gyorskocsi utcai felében, az állambiztonsági börtön erre a célra átalakított kultúrtermében a Legfelsőbb Bíróság dr. Radó Zoltán25 által vezetett Népbírósági Tanácsa előtt megkezdődött a Nagy Imre-per. A vádlottak Nagy Imre, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maiéter Pál, Kopácsi Sándor, [Király Béla],26 Szilágyi József, Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós voltak. Losonczy Gézára a Nagy Imre és társai perben eredendően a másodrendű vádlott szerepét osztották volna, de 1957. december 21-én máig tisztázatlan körülmények között meghalt a vizsgálati fogságban.27 A „Nagy-csoport” többi tagjának külön pereket rendeztek.
