Segédletkészítés, adatbázis-építés

Középszintű - Csomójegyzék, raktári jegyzék, repertórium - Szűcs Jenő: Szempontok a családi levéltárak ismertető leltárainak elkészítéséhez. • 1954. [LH 1954/3-4. 92-104. p.]

- 102 -módszert kell alkalmazni - az általánosságok /például* "nagy mennyiségijén találhatók a jobbágyság kizsákmányolására vonatkozó iratok..."/ jobb» ha egyáltalán elmaradnak. Ismertetni kell az iratok főbb típusait, forrásszerüségét, beszédességük vagy szűkszavúságuk mértékét, rá kell matatni a fórrásanyag esetleges korlátáira. Az elemzés nem történhet tennészetesen mlnden irányú

kutatási igény kielégítésére, minden lehetséges szempont megválaszolására - meg kell elégednie a 1 ^fontosabb problémacsopoidok vonalán ' való mozgással. Az ismertetést készítő tehát a széles érdeklődésű kutató szemével kell, hogy nézze, mérlegelje az iratanyag forrásértékét, A rész- r letesség kérdése itt is felmerül - a válasz ugyanaz, mint fentebb.JJyakorlati mércéül szolgáljon az, hogy milyen használható, részletes segédletek, segédkönyvek állnak rendelkezésre a sorozathoz. Ha ilyenek vannak, az is-'4 mertetés természetszerűen rövidebb, általánosabb lehet; ha nincsenek, részletes tárgykifejtéssel kell bizonyos fokig pótolni.

Gyakran előfordul, hogy egy-egy sorozat tárgyi egységét a korabeli rendezés sajátos logikája /vagy logikátlansága/ határozza meg. Ebben az esetben /és ez különösen gyakori a családi levéltáraknál, ahol különféle, sokszor nem éppen logikus, mesterséges rendezések következtében jött létre sok sorozat/ helyesnek látszik, hogy a szükséges leltári adatok megadása után /cím, évkör, ter

je

délén/

mindjárt a sorozat kialakulásával vagy a sorozat kialakulására irányuló többé-kévésebé tökéletlen szándék és eredmény è

leírásával, tehát a sorozat speciális "levéltártörtémtével" kezdjük az ismertetést, Az eredetrendszer ianertetése után térünk rá a szorosabb éttelemben vett tárgykifejtésre.

Egy-egy részsorozat, leltári egység esetében tehát folyamatos egymásutánban következik egymás után - a szükség, az anyag természetéből kivetkező sorrendben - a sorozat kialakulásának, levéltártörténetének, rendszerének , tárgyi tartalmának, forrásértékének és végül kutatási lehetőségeinek /segédkönyvek jellege, használhatósága stb./ kifejtése. Áttekinthetetlenné, nehézzé teszi a tájékozódást az a módszer, amely egy-egy.sorozaton belül /s

ezekben esetleg még kisebb egységeken belül/ először tárgyilag magyarázza végig az anyagot, azután újra, mégegyszer végighalad az anyagon a rendszer szempontjából /számokkal vagy betűkkel utalva a megfelelő egységekre/, azután újra a kutatási lehetőségek szempontjából - és igy tovább. Ez az alanleltárcsásnak a levéltárismertetésbe átmentett, mechanikus módszere, amely ott bizonyos fokig érthető, itt azonban selmáiképpen sem. , a f

Az elmondott módszerek alapján halad tehát végig az ismertető minden egyes /szükség szerint összevont/ sorozaton, azokat konkréten, tárgyilag elemzi - ez alkotja a levéltárismertetés második, részletező vagy "konspektus"-szerű részét.

Az eddigiekben elsősorban a nagybirtokosi, sok kisebb-nagyobb sorozatból álló összetett levéltárakat tartottuk szem előtt. Ezek oszlanak szerkezeti szempontból két, egymástól világosan elváló részre* a $ fázisra tagolódó általános ismertetésre és az annyi leltári egységre bomló konkrét tárgykifejtő részre, ahány összevonható sorozat van a levéltárban. A sorozatról is egye-, lőre hallgatólagosan feltételeztük, hogy rendszer szempontjából az első is/a család által korabelileg többé-kevésbbé helyes, logikus rendszerbe rendezett/ típusba tartoznak. ,

A kisebb, egyszerűbb, csak egy vagy néhány sorozatból álló levéltárak /kis-középbirtokosi levéltárak/ - a rendszer szempontjából az első ti" 'pűshoz tartoznak, különösebb problémát már nan jelentenek. A család-, birtok—,