Segédletkészítés, adatbázis-építés
Középszintű - Csomójegyzék, raktári jegyzék, repertórium - Szűcs Jenő: Szempontok a családi levéltárak ismertető leltárainak elkészítéséhez. • 1954. [LH 1954/3-4. 92-104. p.]
101 -elemzését kell megejteni. Mig az előző két fázisban a levéltár vását ismertettük /a tárgy és a rendszer szempontjából, közvetve/, most a történet» kutatás legfontosabb szempontjai szerint értékeljük a levéltár forsáaanyagát® Természetesen még mindig az általános képet tartjuk szem előtt. Az ismertetés itt azt mérlegeli például* a levéltár anyaga mennyibeÆ szolgáltat adatokat gazdaságtörténeti kutatások fámára? memyiben gazdag .* forrásanyag számadásokban, különféle összeírásokban, kimutatásokban, a birtokkezelés irataiban? Ha igen, milyen korszakokra vonatkozik ez, milyen területekre »különösen milyen speciális problémákra? Milyenek a jobbágyság életét megvilágitó források, vannak-e urbáriumok, jobbágylevelek, különféle községi iratok; vamak-e úriszéki iratok és ha igen, mennyire bőségesek? A birtokos családnak a politikai szereplésére vonatkozó iratai mennyiben fontosak, a magyar történelem melyik korszakát világítják meg különös közvetlenséggel? Nemzeti szabadságmozgalmainkra, függetlenségi harcainkra, haladó társadalmi mozgalmakra , parasztfelkelésekre; vagy ellenkezőleg* haladásellenes, népellenes törekvésekre, vagy általábansaz állami politikai élet egyes fontosabb mozzanataira milyen mértékű, gazdagságú, jellegű forrásokat tartalmaz a levéltár? Ezen túl* melyek azok a különösen szembeötlő, speciális történelmi kérdések, amelyek igényt tarthatnak a figyelemre? Az említett három fázisban történő ismertetés adja a levéltárismertetés első általános részét - arra hivatott, hogy egységes képet nyújtson a levéltárról. /Tudatosan használjuk a "levéltárismertetés” kifejezést "Ismertető leltár" helyett - mivel nem a leltári elemeken, hanem "ismertetésen" van a hangsúly ebben az esetben, szemben bármifajta leltárral./ Egy családi levéltár ugyanis, akár egyetlen, akár 30-40 kisebb-nagyobb sorozatból áll - egyetlen egység. A következő probléma - a sokszorosan összetett levéltárak esetében mindenekelőtt - hogy a levéltárismertetés második részében milyen kisebb egységekre, konkrétan ismertetendő részekre bontsuk a levéltárat. Az egységekre bontás alapelvét részben a tárgy, részben a rendszer /segédkönyvek jellege stb./ szabja meg. Általában leszögezhetjük* a felbontásban addig az egységig mehetünk le, amelyről még van külön, lényeges mondanivalónk a tárgykifejtésben, a levéltári rendszerben. Az anyag felállítást sorrendjét vesszük tehát alapul, a sorozatok eredeti rendjének vonalán haladunk előre. A levéltárismertetés mégsem lesz teljesen azonos /a legtöbb esetben/ egy kibővített, megmagyarázott konepektussal. Az ismertetés ugyanis a tárgyilag azonos, együvé kívánkozó sorozatokat, kisebb levéltári egységeket - akkor is, ha azok a levéltár felállítás! sorrendjében elkülönülnek, távol fekszenek egymástól - összevonja, azok tartalmát egységesen fejti ki. Gyakran pl. éppen a legtipikusabb XVIII.századi, területi alapon véghezvitt rendezések' esetében találkozunk ezzel a lehetőséggel* a birtokjogi iratok külön, megyénkinti vagy uradalmak szerinti sorozatokban fekszenek; ilyenkor nem ismertetjük külön-külön az egyes sorozatokat, hanem a közös tárgyi jelleget magyarázzuk meg és folyamatos előadásmódban mutatunk rá, hogy az egyébként egy tipusu anyag területileg hogyan tagolódik sorozatokra. Az ilymódon szükséges összevonásokat elvégezve, az egyes sorozatokat külön leltári egységekként ismertetjük - most már a konkrét tá^dfejtés alapján. A családtörténetet, birtoktörténetet csak annyiban érinti, amennyiben az anyag valamilyen különleges, az ismertetés első részben el rrem mondott problémát vet fel. A legdöntőbb szempont itt a forráselemzés konkrét, alapos végrehajtása. A szó szoros értelmében analitikus, kritikai
