Segédletkészítés, adatbázis-építés
Szabó Csaba: Beszámoló az Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottság munkájáról 2017–2018. – A II. világháború következtében a Szovjetunióba hurcolt magyar állampolgárok iratainak feldolgozása. Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. 50-55.
Szabó Csaba Magyar foglyok a Szovjetunióban 1948-1956 A II. világháború végén azonnal jelentkezett az igény az eltűntek, a hadifogságba esett személyek felkutatására. Ennek a feladatnak a megoldására jött létre a Hadifoglyok és Hozzátartozók Országos Szövetsége,5 amelyet a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1946-ban feloszlatott. Megalakult viszont a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége,6 hogy baráti kapcsolatokat építsen a Szovjetunióval. 5 Vö. BFL IV. 1409. k. Egyesületi nyilvántartások és iratok. Hadifoglyok és Hozzátartozók Országos Szövetsége. 6 Vö. BFL IV. 1409. k. Egyesületi nyilvántartások és iratok. Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége XI. kér. helyi csoportja. 7 Vö. MNL HMBL VIII.810. Debreceni Fertőtlenítő Intézet jegyzőkönyvei; MNL OL XIX-C-11. Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság; MNL OL XIX-J-1-q. KÜM Külügyminisztérium Hadifogoly osztálya. A Magyar Dolgozók Pártja vezetősége politikai haszonszerzésre igyekezett felhasználni a hadifoglyok ügyét. 1947-ben valóban hazaszállítottak mintegy százezer foglyot a békekonferencia következtében, ahol megállapodás született, hogy a foglyok, amint lehetséges, hazaszállítandók, méghozzá a magyar kormány költségén.7 Az ország szovjet megszállása következtében már nemcsak a korábbi hadi események során fogságba esett katonák, de egyre inkább a civil lakosság köréből „kis munkára/ málenkij robotra” elhurcoltak is növelték a szovjet táborok magyarjainak létszámát. Átfogó magyar-szovjet hadifogoly-egyezmény nem születhetett, mert a közel 600 000 elhurcolt, fogságba vetett és kényszermunkára kötelezett emberrel nem tudott elszámolni a Szovjetunió. Sokéves rabszolgamunka után több ütemben vagoníroztak be foglyokat és irányítottak vissza Magyarországra, de nem mindenkit. Rákosi Mátyásés vezetőtársai az ötvenes években már nem akartak tovább foglalkozni a néhány százezer magyar helyzetével, ezért megoldottnak nyilvánították a „hadifogolykérdést”, a civilek kényszermunkára hurcolásáról pedig mintha tudomást sem vettek volna. Ez a helyzet nem változott a továbbiakban sem, a Kádár-rezsim is tabuként kezelte a Szovjetunió által elhurcoltak sorsát. A rendszerváltásig Magyarországon ebben az ügyben nem is történt semmi. A Fónay Jenő vezetésével 1989-ben megalakult Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) a Szovjetunióba hurcoltak érdekképviseletének feladatát is vállalta, de a volt rabok adatainak megszerzése nehezebb feladat volt, mint amit egy civil szerveződés eredményesen megoldhatott volna. Hasonlóképpen a kilenc év rabságot szenvedett Menczer Gusztáv vezetésével 1990-ben megalakult Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Foglyok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) sem érhetett el eredményt, bár e szervezetek létrejötte sokak figyelmét irányította az elhurcoltak ügyére. Stark Tamás történeti kutatásai hozták az első szakmai eredményt; 1989-ben elké52 Levéltári Szemle 68. évf.
