Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Güntner Péter: A soproni hagyatéki leltárak számítógépes feldolgozása. • 1997. [LSZ 1997/3. 14-25. p.]
alól csak az jelentett kivételt, ha a leltározást nem ugyanaz a személy végezte (1894. évi XVI. te. 37. §), pl. a közjegyző. 1895-től a leltárakban a hátrahagyott vagyon felvételének sorrendjét is szabályozták, ezt ugyanis az 1895. évi igazságügyi rendeletben közzétett mintapéldány írta elő.27 Fontos hangsúlyozni: az inventáriumokban mindig egyének vagyonát vették fel, nem pedig háztartásokét. így fordulhat elő, hogy a férfiak esetében sokszor egyáltalán nem szerepelnek bútorok, mert bár egy háztartásban laktak feleségükkel, de gyakorta a női vagyonnak számító bútorok csak a feleség hagyatéki leltárába kerültek be. A századforduló leltáraiban az egyes vagyontárgyak értékei már mindig szerepelnek, az ingóságok felvételében rendszerint szakértő becsüs működött közre. Az ingatlanok értékét az évente esedékes adóból számították ki, az évi adó házak, földek után 1%, szőlő esetében 0,5% volt. Árvaszéki segédletek és más források felhasználása a kutatásban Az árvaszékek iratanyagának „átláthatóságát” az iktató- és mutatókönyv biztosítja. Egy teljes év iktatókönyve minden bejövő és kimenő irat bejegyzését tartalmazza, így az adott évben felvett összes hagyatéki leltár is fel van benne tüntetve. Az iktató- és mutatókönyv rendszerint egy kötetbe került: elöl az iktató, hátul a mutató rész található. A mutatóban ábécérendben, személynevek szerint lehet keresni. A soproni iktatókönyvek átnézése alapján a beérkezett iratokat 1878-ig sorszámosan, attól kezdve alapszámosan iktatták. Az alapszámos iktatás nyomán, minthogy egy személy iratait egy alapszám alatt őrizték, az adott név alatt a személyre vonatkozó összes irata megtalálható. Ezen iktatás miatt gyakran előfordul, hogy az örökhagyó iratait a halál időpontja után több évvel később lehet fellelni, ugyanis a legtöbb gyámsági ügy a halál beállta után az árvák nagykorúságáig eltartott. A hagyatéki leltárak kutatásában általános problémának látszik a haláleset-felvételi lap hiánya. Az pedig a hagyatéki iratok fontos része, nélküle az elhunyt csak a halotti anyakönyvekből azonosítható. Az azonosítás azért lehetséges, mert a leltárban is szerepel az elhunyt család- és keresztneve és az elhalálozás pontos időpontja, melyek alapján az illető személy többi adata már könnyen visszakereshető a halotti anyakönyvekben. A halotti anyakönyvek az elhunytról lényeses információtöbbletet nyújtanak és a polgári anyakönyvezés bevezetésével - 1895. október 1. - a nyilvántartott adatok egységesültek. Levéltáraink az egyházi anyakönyvek másodpéldányait 1827-től, a polgári anyakönyveket pedig 1895-től őrzik. Ahogy az egész országban, úgy Sopronban is a polgári halotti anyakönyvek két típusa figyelhető meg: az elsőt 1895. október 1-jétől 1906. december 31-éig (az ún. jegyzőkönyvi mintájút), a másodikat 1907. január 1-jétől (ún. rovatos mintájút) használták. Az 1907 előtti anyakönyvek a halottról lényegesen többet árulnak el. Ezek pl. még rögzítették az elhunyt szüleinek foglalkozását, születési helyét. A halotti anyakönyvek mellett a kutatásban még sok más forrás is felhasználható, közülük a telekkönyv külön is kiemelhető. A hagyatéki leltárak, ha háztulajdon szerepelt a vagyonban, sokszor feltüntették a házak telekkönyvi számát, de a pontos címét nem. így a telekkönyvek segítségével ezek az ingatlanok azonosíthatók, térbeli elhelyezkedésük meghatározható. 19
