Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Güntner Péter: A soproni hagyatéki leltárak számítógépes feldolgozása. • 1997. [LSZ 1997/3. 14-25. p.]
Az örökösödési törvény az 1877 és 1894 között használt kétféle halálesetfelvételi lapot megszüntette, s a haláleset-felvételt a századfordulón már négyoldalas nyomtatott űrlapra készítették el, melynek pontjai négy nagyobb témakört öleltek fel. Az első a személyi és családi viszonyokról tájékoztat: az elhunyt neve, foglalkozása, családi állapota, kora, vallása, születésének helye, utolsó lakhelye, az elhalálozás helye és időpontja, a hátramaradt családtagok (házastárs, gyermek) nevei, van-e méhmagzat, maradt-e végrendelet, fiókvégrendelet, volt-e az elhunyt birtokában visszaadásra kerülő kitüntetés és rendjel, altiszti és katonai igazolvány (pl. vissza kellett szolgáltatni az aranygyapjas rendjelet, a m. kir. Szent István-rend keresztjeit, az osztrák cs. vaskoronarend keresztjeit, az osztrák cs. Lipót-rend, a cs. Ferenc József-rend keresztjeit, továbbá a katonai rendjelek közül a Mária Terézia-rendjelet, de pl. nem kellett viszszaadni a gyémántokba foglalt rendjeleket és a katonai érdemkereszteket és érmeket, így a vitézségi, érdem-, hadi-, és emlékérmeket).24 A második az elhunyt vagyoni viszonyait térképezte fel: létezik-e ingó, ingatlan vagyon vagy életbiztosítás, kapott-e az elhunyt valamely közpénztárból vagy hivatalos felügyelet alatt álló alapból fizetést, nyugdíjat, ellátási vagy kegy díj at, nevelési vagy egyéb járulékot, vannak-e a hagyatékban olyan letétek vagy vagyontárgyak, amelyek más tulajdonát képezték stb. A harmadik a törvényes képviseletre vonatkozó adatokat közli, kiskorú gyermek esetében a szóba jöhető gyámok vagy gondnokok személyét veszi számba. A negyedik pedig az esetleges biztosítási intézkedéseket és egyéb megjegyzéseket foglalja magába. A kész haláleset-felvételi lap első példányát a helyi járásbíróságnak minden esetben, a másodpéldányt pedig az árvaszéknek csak akkor kellett elküldeni, ha pl. kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy is érdekelve volt a hagyatékban (1894. évi XVI. te. 20. §). A haláleset-felvételi lap levéltári fellelhetőségéről ugyanazt lehet elmondani, amit a leltárak esetében. Az utóbbiakkal általában együtt bukkannak fel: ahol a leltárt őrizték, ott lehet a haláleset-felvételi lapot is megtalálni. Sopronban az árvaszéki iratanyagban szinte minden esetben a leltárral együtt a haláleset-felvételi lapot is megőrizték. A soproni gyakorlattól különbözik pl. a szombathelyi: ott a haláleset-felvételi lapot nem a leltárral együtt kezelték, hanem azokat a polgármesteri hivatal iratanyagában külön gyűjtötték össze.25 A leltárt felvevő közeg (általában a haláleset-felvevővel azonos személy) az illetékes járásbíróság hozzájárulása nélkül automatikusan akkor vette fel a leltárt, ha az örökös kiskorú, vagy még meg nem született személy volt, vagy gondnokság alatt állt, illetve ha az örökös ismeretlen helyen tartózkodott, vagy ha egyáltalán nem is volt örökös, végül pedig, ha az öröklésben még csak létesítendő közérdekű alapítvány volt érdekelve (1894. évi XVI. te. 35. §). Más esetekben a járásbíróság rendelhette el a leltározást az örökösödési eljárás megindítója26 vagy az árvaszék kérésére (1894. évi XVI. te. 36. §). Míg tehát a haláleset-felvételi lap 1894 után minden elhunytról készült, addig a hagyatéki leltár felvétele egyértelműen az örökösödési eljáráshoz köthető. Felvételére csak akkor került sor, ha az örökösödés körül bármilyen probléma vagy bizonytalanság merült fel. Leltározással, a leltár kiegészítésével vagy pótleltározással a hagyatéki bíróság a közjegyzőt is megbízhatta (1894. évi XVI. te. 37. §), így a hagyatéki leltárak a közjegyzői iratanyagban is felbukkanhatnak. A leltározást nyolc nappal a haláleset-felvétel után el kellett kezdeni, ez 18
