Selejtezés

Általános - Komoróczy György: A levéltáron belüli selejtezés kérdése. • 1952. [LH 1952/2. 23-28. p.]

- 25 tatnak bennünket afelől, hogy lelkiismeretesen jártunk el. Ennek az elvi állásfoglalásnak megfelelően az elsőfokú selejtezés nem terjedhet ki egyetemesen és globálisan ügyekre, hanem kizárólag - nevezzük így - járulékos iratokra* Tehát vétivekre, formális jellegű megkeresésekre, palliumokra, felhívásokra, nemleges jelentésekre, részleges kimutatásokra-, ha megvan a részletes Összesítés, - borítékokra, számlákra, nyugtákra, ellennyugtákra, szabályrendelet másolatokra, kiadványduplumokra, űé semmiképen sem teljes-ügyekre. Még ezeknél is óvatosan kell eljárnunk, bár ha itt hiba csúszik bele a munkába, a tudományt nem éri olyan veszteség, amit ne tudnánk pótolni kerülő utón, köztetett módszerrel. A most kiadott miniszteri rendeletek a selejtezésnek azt az elvi álláspontját tükrözik, hogy az ügyselejtezés együttesen alkalmazandó az iratselejtezéssel. Meghatározzák a kiselejtezhető ügyeket, de ugyanakkor határozottan előirják azt is, hogy minden egyes darabot át kell vizsgálni, nehogy felületesen semmisítsünk meg éxtékes iratokat. És ez az elv alkalmazandó a levéltári selejtezéseknél is. Mert a miniszteri rendeletek értelemszerű érvényesítése általában magában foglalja a levéltárban őrzött iratok esetében követendő eljárást iSt tehát mint keret nagyon alkalmas arra, hogy a mi munkánkat megkönynyitse és eredményessé tegye. Ezek a miniszteri rendeletek az első kísérletet jelentik arra, hogy az iratok történelmi jelentőségének konkrét fogalmát meghatározzák. Ezt a célt az ügykörjegyzékek révén érik el, amelyeknek összeállításánál a LOK tanácsadó munkáját árulja el az iratjegyzék körültekintő volta. És éppen azért, mert a miniszteri rendeletékben is kifejezésre jut az a tény, hogy minden iratot át kell vizsgálni, tehát tartalmilag felül kell birálni, részleteiben kell megvizsgálnunk azt, miért helytelen annak a javaslatnak több pontja, melyet a Levéltári Hiradó hasábjain egyes kartársak előterjesztettek. Ezeknek a javaslatoknak hibái abból következnek, hogy mechanikusan értelmezték Borsa kartárs indítványát az elsőfokú selejtezésre nézve és figyelmen kivül hagyták azt a tényt, amit ő különösen aláhúzott, hogy az elsőfokú selejtezés a tárgyak kiválasztásánál a tudomány, valamint a nemzetgazdasági érdek gyakorlati követelményeit vegye legfőképpen figyelembe. így pl» több ügycsoportra nézve helytelen álláspontot foglalt el Soós kartárs, amikor azok,minden további nélkül való kiselejtezését javasolta. Szerinte ezek az ügyek /j>ti Hiradó 41-44, 1952. jan.-márc./ *az iratokban való tartalmi kutatás és mérlegelés nélkül is eltávolíthatók,** /i. h. 41./ és nem kell egyebet tennünk, mint az "iratjegyzék tárgyrovatának átolvasása utján** ki kell emelnünk a fasciculusból a megfelelő iratcsomót, /u.o./ Ennek az elvnek megfelelően selejtezendőnek itéli minden vizsgálat nélkül pl. a közalkalmazottak segély kérelmét, holott ebben a csoportban nagyon sok adatot találhatunk arra nézve, milyen nyomorúságos helyzetben éltek egyes közalkalmazottak, 52-10.831/Rnéé