Selejtezés

Általános - Körmendy Lajos: A levéltári irat értéke és az iratselejtezés. • 1994. [LSZ 1994/4. 34-44. p.]

rok emberei egyre kevésbé értik az adot't kor emberének környezetét, nyelvét, gondolkozását. A ritkaság és a nehezen kiaknázhatóság pedig értéknövelő hatású, mind szellemi, mind anyagi szempontból. Nézzük meg ezúttal a történeti érték grafikonját egy koordináta-rendszerben: Az előző két értékkel ellentétben a történeti érték a nulla közeléből indul, és fokozatosan emelkedik a görbe, azaz a megmaradó iratok egyre értékesebbek lesznek. Már a definícióból is kiderül, hogy a történeti érték sokkal több szubjektív elemet takar, mint a másik két rész-érték, hiszen a jogbiztosító értéket tulajdonképpen külső erők, törvények határozzák meg, és a kurrens használati érték is többnyire kiszámítható, rövid távú tevékenységhez kötődik. Nos, ez igaz, mégis vannak olyan külső tényezők, melyek — társadalmi szinten — determinálják az aktuális történeti értéket. Ezek a következők: 1. A társadalmi értékrend. A II. világháború előtti magyar genealógiai szakirodalom túlnyomórészt nemesi, arisztokrata ősök kutatásával foglalkozott. Nem nehéz észrevenni az összefüggést e között és a Horty-korszak feudális vonásai, hatalmi szerkezete és tudati jellemzői között, amit Szekfű Gyula, a talán legnagyobb hatású kortárs történész gúnyosan-találóan „neobarokk társadalomnak" nevezett.

16 1945 után a kommunista hatalom elsöpörte a genealógiai kutatást, mint olyant, és az csak az 1970-es évek elején született újjá. De ez a „divat" teljesen más volt, mint a háború előtti, spontán mozgalom volt, melynek ideái az USA-ban születtek, majd Nyugat-Európán keresztül beszivárogtak Magyarországra: polgárok, parasztok, munkások tízezrei kezdtek el érdeklődni nem-nemes őseik iránt. Tömegek számára hirtelen felértékelődtek olyan levéltári források, mint az adójegyzékek, az összeírások vagy az anyakönyvek. Mindez egy társadalmi változás, egy tudati demokratizálódás eredménye volt, ami — és ez hangsúlyozandó — lényegében független volt a politikától. 2. A politika hatása. Mint minden Kelet-Európai országban, 1945 után Magyarországon is a vulgármarxista ideológia vált egyeduralkodóvá. Központilag elrendelt, a politikának tetsző kutatási programok indultak el, történészek százai kezdtek el foglalkozni gazdaságtörténeti kérdésekkel, vizsgálták a parasztfelkelések és a munkásmozgalom történetét — elég csak megnézni az 1950/ 1960-as években kiadott történeti művek címeit. Eltekintve a kutatási eredmények minőségétől — volt közöttük jó és rossz is —, kétségbevonhatatlan, hogy ezek a témák a történelem addig elhanyagolt területeit szólaltatták meg, azokat a politikai kényszer állította reflektorfénybe.

17 Az adott kor kutatói számára a témára vonatkozó források mindenesetre jelentősen felértékelődtek. 3. Á tudomány fejlődése. Ha tanulmányozzuk a historiográfia történetét, megállapíthatjuk, hogy a történeti kutatás az idő haladtával újabb és újabb területekre terjedt ki. Kezdetben csak királyok és hadvezérek dicső tetteinek leírásával foglalkozott, majd fokozatosan vonta vizsgálat alá a gazdaság, a társadalom, a kultúra további területeit. Ki beszélt 100 évvel ezelőtt mentalitástörténetről vagy klímatörténetről? Vannak „divatok" is, melyek egy-egy téma intenzív kutatását eredményezik. Az új területek bevonása viszont új, addig negligált források „felfedezését" jelentette és jelenti, melyeknek az érdeklődés nyomán megnő az értékük. Nem tudhatjuk, hogy a történettudomány „tágulása", vagy „osztódása" meddig fog tartani, valószínűleg a jövőben is fog találni olyan részterületeket, melyek eddig nem kerültek előtérbe. * » * Ha a fenti három determináló tényezőt abból a szempontból vizsgáljuk meg, hogy mennyire stabilak, láthatjuk, hogy nagyon is változó tényezőkről 39