Selejtezés

XXV. A jogszolgáltatás területi szervei - Fehér Csaba–Sarusi Kiss Béla: A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1987. évi polgári peres iratainak felmérése: a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 1999. szeptember–2000. február folyamán végzett felmérés tapasztalatai. • 2000. [LSZ 2000/4. 17-30. p.]

A mintajegyzék értelmezéséhez fűzött megjegyzések Eredeti célunk olyan mintajegyzék összeállítása volt, amely minél több szempontot tartalmaz a levéltári rendezés és további selejtezés munkálataira vonatkozóan. Ezért az alábbi felsorolásban igyekeztünk minél több formai szempontot és pertípust felsorolni, amelyek a mechanikus mintavétellel kiválasztott iratsorozatokon túlmenően is érdemesnek látszanak a kiválasztásra. A számcsoportok esetében a mechanikus mintavételt javasoljuk, továbbra is fenntartva annak a lehetőségét, hogy a levéltáros a selejtnek ítélt anyagokból az általa történeti értékűnek ítélt pereket kiemelje. A levéltáros egyedi döntésének megkönnyítésére igyekeztünk valamennyi számcsoportnál felsorolni az ott előforduló pertípusokat. Mivel levéltári megőrzésre már csak kezelhető mennyiségű sorozat esetében nyílik lehetőség (ezt a munkaerő és a raktárkapacitás határozza meg), a mintajegyzék összeállításakor azt kellett szem előtt tartanunk, hogy a PKKB-n 1987-ben keletkezett 120 ifm polgári peres iratból 15-20 ifin-nél több ne kerüljön levéltárba. A jövőben elképzelhetőnek tartjuk, hogy a levéltár raktár-kapacitásának függvényében 5-10 évenként egy teljes — levéltári szempontok szerint részselejtezett — év iratait átvegyük. Felmérésünk alapján teljes bizonyossággal kijelenthetjük: a polgári peres iratanyagra jelenleg érvényes 1%-os megőrzési arány egyáltalán nem biztosítja a történeti érték megőrzését, az 1% nem adja vissza a forrástípus sokszínűségét, és társadalomtörténeti kutatások folytatására sem alkalmas. Az egyetlen nem támadható megoldás a selejtezetlen iratsorozatok megőrzése lenne, de ennek megvalósítása sem az 1945 előtti, sem az azt követő időben nem valósulhatott meg a magyar levéltári gyakorlatban. Mint tudjuk az alsó fokú polgári peres iratok elenyésző mennyiségben kerültek a magyar levéltárakba. A levéltárba kerülő történeti értékű iratanyag kiválasztásánál elvetettük azt a megoldást, hogy csak részselejtezett, pusztán ítéletpéldányokat tartalmazó sorozatokat vegyünk át, amelyek a jelenlegi IM-rendelet alapján tíz év utáni selejtezés során alakulnak ki. Azok az ítéletpéldány-sorozatok, amelyeket a jogszolgál-tatási iratok között őrzünk, a történeti — illetve társadalomtörténeti — kutatások számára nem igazán bizonyultak alkalmasnak. Ha azonban nem sikerül elérnünk, hogy az irattárosok a belső selejtezéseket végrehajtsák, akkor a részselejtezetlen iratokat kell megőrizni. Ez a véleményünk fennáll a jelenkori iratok esetében is. A mindenkori bírói gyakorlatnak megfelelően ugyanis az ítéletek meglehetősen formalizáltak, hiszen iratminták alapján kerülnek összeállításra, a fellebbviteli ítéletpéldányok sokszor csak az elsőfokú ítélet elfogadását, vagy ritkábban az ítélet egyes pontjainak, vagy az egész ítéletnek a megváltoztatását mond-ják ki. Az ítéletek szerkesztésének mindenkori alapelve, hogy csak a döntéshez szükséges tényállást rögzítik és mérlegelik. A tárgyaláson vagy a beadványokban megfogalmazott, az ügy megértését jobban segítő, de az ítélet meghozatalánál figyelembe nem vett érvek, tények, a csak ítéletpéldányokat tartalmazó sorozatokból nem ismerhetők meg. A szakértői vélemények, leltárak stb. természetesen más szempontból érdemesek megőrzésre. Vizsgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy a bíróságon az ingatlan-tulajdonjoggal és a fiatalok maradandó baleseti sérüléseivel kapcsolatos ügyeket 1986-tól nem részselejtezték, hanem teljes egészében megtartották, hosszú távú jogbiztosító értékük miatt. A bíróságon a napi gyakorlatból ugyanis azt tapasztalták, hogy a jogbiztosításhoz nem ele21