Selejtezés

Általános - Bánrévy György: A selejtezés általános elvei. • 1939. [LK 1939. 158-171. p.]

A SELEJTEZÉS ÁLTALÁNOS ELVEI. I think it is the duty of the keeper ol the Rolls to preserve them, not to destroy them. — Sir George Jessel, Master of the Rolls. (1877.) Kétségtelen, hogy a selejtezés nemcsak a legnagyobb óvatosságot és széleskörű erudiciót igénylő, hanem a legnehezebben körülírható levéltári munka. — Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése. Budapest, 1931. A hazai és külföldi levéltári szakirodalom megegyezik abban, hogy a selejtezés egyike a legf elei ősségtel jesebb és legnagyobb szaktudást kívánó levéltári munkáknak. Ha pedig meggondoljuk, hogy a selejtezés egy levéltári vagy még irattári állag eleven testébe való sebészi beavatkozáshoz hasonlítható, bízvást kijelenthetjük, hogy az éppenséggel a legkényesebb és legnehezebb levéltári feladat, valósággal a levéltár sorskérdése. A selejtezés problémájának ez a fontossága ma már benne van a levéltári köztudatban, de felismerték azt már több emberöltővel ezelőtt is. Csak egy kiragadott és nem is legrégibb példát hozok fel. Éppen 70 éve, 1868-ban hozta Pest város tanácsa azt a határozatot, hogy a ,,hasznavehetlen" iratok „kiküszöbölésénél. .. a tárgy fontosságánál fogva. ,. e tekintetben kiváló ügyavatottsággal bíró" személy, illetőleg bízottság működjék és döntsön. Miért van szükség selejtezésre? Nem volna-e a selejtezés általában mellőzhető? És nem kellene-e minden körülmények közt elkerülni? Első és általános elvként talán mégis csak azt a tételt kellene vallanunk, hogy soha, semmiféle iratanyagot, a legcsekélyebb mértékben sem szabad megcsonkítani. Hiszen minden irat, még a legjelentéktelenebb, átmeneti és közvetítő jellegű irat is bizonyos rendeltetéssel bír, vagy legalább is bírt, és bizonyára inkább azzal a céllal keletkezett, hogy megőrizzük, mintsem hogy eldobjuk vagy meg-