Rendezés

XIII. Családok - Bakács István: A magánlevéltárak rendezésének alapelvei. • 1952. [LH 1952/4. 56-60. p.]

m 56 • A magánlevéltárak rendezésének alapelvei. A Levéltárak Országos Központja által 1952 tavaszán rendezett szakmai továbbképző tanfolyam keretében előadásomban vázlatosan érintettem a magánlevéltárak rendezésének alapelveit. Az előadással kapcsolatban szükségesnek látszott, hogy a magánlevéltárak rendezése során felállítható tárgyi o^oportokról áttekintést adjak közre, már abból a szempontból is.hogy az Országos Leféltárban kialakult rendezési elvek hozzáférhetővé váljanak s egyszersmind adott esetben a tapasztalati anyaggal meg lehessen bővíteni. Ezen a helyen is hangsúlyozni kivánom, hogy az alant következő sohema nem azt jelenti, hogy minden magánlevéltár anyagából lehet és kell a felsorolt összes tárgyi csoportokat kialakítani: tartalmazhat a levéltár anyaga olyan iratanyagot, amelyet az alanti tárgyi csoportokba nem lehet besorolni. Az anyag összetétele fogja mindenkor megszabni azt, hogy milyen csoportokat lehet kialaki* tani s mely csoportokat kell további alcsoportokra bontani, A túlságos elaprózás felesleges munkatöbbletet okoz másfelől nem szabad túlméretezni a csoportokat: nem szabad olyan csoportokat alkotni amelyeknek tárgyi áttekintése igen hosszadalmas munkát igényelne. Ebből következik, hogy a vázlatban közreadott jelzet-rend sem általános érvényű, tehát a rendezéssel kapcsolatos jelsetelésnál az abc egymásután következe "betűit és az egymásután következő számokat kell alkalmazni. Magát a jelzetelés módját /nagybetű, római szám, kisbetű, arabszára/ azonban tanácsos betartani. Külön ki kell emelnünk itt is, hogy a magánlevéltárak XVIII-XIX.századi rendezése során jelzeteit iratokat - tekintet nélkül arra, hogy a rendezés során készített segédletek rendelkezésünkre állanak - jelzetrendjükben megtartjuk s azokról az iratsorozatokról, amelyeknek segédkönyvei időközben megsemmisültek, áttekintő jegyzéket készítünk. Az áttekintő jegyzék tartalmazza az iratok tárgyi csoportjának jelzetét /fasciculus, csomó stb./, a.osoport legkorábbi és legkésőbbi iratának évszámát, a legalacsonyabb és legmagasabb sorszámát, a tárgyi csoport rövid tartalmi kivonatát, és a tárgyi csoport hiányzó iratainak sorszámát. Azoknál a levéltáraknál, ahol az egykorú segédlet rendelkezésünkre áll,ha magából a segédkönyvből /elenohusból/ nem állapitható meg könnyen az egyes tárgyi csoportok tartalma, szintén készítsünk áttekintő jegyzéket amely azonban csupán a tárgyi csoport jelzetét s rövid tartalmi megjelölését tartalmazza. Itt ugyanis az iratok kelte, sorszámozása és az egyes iratok elkallódása magából az elenchusból állapitható meg. További kérdés, hogy az ilyen - a család által rendezett s jegyzékeit - iratokat az alanti vázlatba hova soroljuk be. Általában a XVIXIrXIX.századi rendezések során - habár a jogi szempont volt a döntő - a legkülönbözőbb jellegű iratokat jegyzékeitek. A osalád különböző birtokaira, a család különböző tagjainak szemé*-, lyére vonatkozó iratokat, leveleket és számadásokat, pereket és fogalmazványokat is rendezték? éppen ezért az ilyen iratsorozatokat a levéltár elejére illesztjük be. Egészen'más eset természetesen az, amikor a családi pereket, úriszéki iratokat vagy egy családtag hagyatékában talált iratokat rendezték: ezeket a megfelelő tárgyi osoport elején kell elhelyeznünk, MtI-12991-53-Tné.