Rendezés

Általános - Varga Endre: A proveniencia elve. • 1938. [LK 1938. 14-44. p.]

22 VARGA ENDRE végre is ez elv letűnéséhez vezetett. A rendszer fogyaté­kosságainak felismerését, a változtatás óhaját, illetőleg egy jobb rendezési mód kialakulását a kényszerűség s a kor felfogásának átalakulása hozta magával, így annak kezde­tei egymástól függetlenül különböző helyeken jelentkeztek. Éppen ezért a gondolat elsőbbsége nehezen állapítható­meg, azt több nemzet tulajdonítja magának. Legelső határo­zottan észlelhető megnyilvánulásának azonban kétségte­lenül a Duchatel francia belügyminiszter által 1841, ápr. 24-én a département-ok levéltárainak rendezésére vonatko­zólag kiadott utasítást kell tekinteni, 14 mely a rendezés ki­indulópont jaként az egy szerv (intézmény, testület, család, stb.) működéséből eredő iratok összegyűjtését rendelte el. Sőt az utasításban kifejezésre jutott megváltozott felfogás (az újabb rendezési elv) elnevezése: respect des fonds, respect pour les fonds s annak első kifejtése (az emlí­tett körrendelet Natalís de Wailly által készített indoko­lásában) szintén a franciák érdeme, kiknek ilyenformán nemcsak a helytelennek bizonyult tárgyi elv elterjesztésé­ben, de annak orvoslásában is jelentős szerep jutott. 15 Az 1841. évi körrendelet csak a levéltári testek kerer teit védte, csak a különböző hovátartozású íratok összeke-14 A kérdéssel foglalkozó irodalom általában e rendelettől ve­zeti le a tárgyi elv helyére lépő új rendezési felfogás (a proveniencia; elve) eredetét. Ld. Weibull i, h. 52—54, 1.; Jenkinson i. m. i, h.; Kaiser i, h. (a Líppert-emlékkönyvben) 125—127. 1, Ezzel szemben a németek (újabban) a proveniencia-elv első megnyilvánulásának a berlini tud. akadémia 1819, évi állásfoglalását tekintik (mely szerint előnyös volna, ha az egyes kolostori stb. levéltárak egy levéltári intézményben való­összevonásuk után is külön-külön kezeltetnének). Ld. Bittner i. m. (Gesamtinventar) I, 10.* 1. és Kaiser i, h. (Lippert-emlékkv.) 126. {. Casanova szerint viszont (közelebbi magyarázatot nem ad) ez elvet az olasz levéltárnokok még korábban követték: i. m, 212. I. (Az anyag ilyen felfogást eláruló kezelésének a különböző európai levéltárak gyakorlatában való első, szórványos megnyilvánulásaira itt ki nem ter j eszkedhetünk). 15 A rendelet szövegét a hozzácsatolt részletes rendezési utasí­tással s a felállítandó keretek (oadre de ciassement) átnézeti táblá­jával ld. Lois, Instructions et réglements relatífs aux archives dépar­temeníales, communales et hospítalíéres. (Paris, 1884.) 16—32. 1, A rendeletre nézve ld. különben az előző jegyzet vonatkozó adatait, továbbá a következőket is: Bordier i. m. 51—52, 1,; Langlois és Stein i. m. I, 70—74. 1.; Jánossy i, h. (Nem állami levéltáraink védelme) 124—125. 1.; Müller, Feith, Fruin i, m. 30—31. 1. (Natalis de Wailíy r az Archives Nationales egyik osztályának vezetője, a rendelet indo­kolását a Duchatel által alakított levéltári bizottság 1841. jún, 8, ülé­sében terjesztette elő; később nyomtatásban is megjelent.)

Next

/
Thumbnails
Contents