Rendezés
XI-XXIX. Gazdasági szervek - Vállalati iratok levéltári őrzése és feldolgozása. A Levéltári Tanács ülésén; BFL-hozzászólások. • 1974.12.11 [sz. n.]
gondozására Irányul) irat-folyóméterenként 230 Ft költséget jelent évente. Ezt figyelembevéve az átvételre váró cca 20.000 iratfolyóméter iratanyagot 4.000.000 Ft költséget, illetve az évenkénti gyarapodást is számítva évenként tovább! 1 .000,000 Ft kiadásgyarapodást jelentene a tanácsoknak. Ezek az összegek azonban nincsenek biztosítva a tanácsi levéltárak számára - és ezek a felbecsülhetetlen értékű, gazdasági ügyviteli, gazdaságtörténeti iratok óhatatlanul veszendőbe mennek egy idő után. Éppen ezért javasoljuk: 1 . A Minisztertanács Tanácsi Hivatala utján felhívni a tanácsok figyelmét e problémára, lehetőség szerint a levéltári ellátottság javítása utján segíteni e kérdés megoldását. 2. A gazdasági tárcák és a nagyobb vállalatok figyelmét rá kell irányitani e kérdésre és anyagi segítséget kérni ezek megoldásához. Az iratok megőrzése ugyanis nem "csak" kulturális, tudományos érdek, hanem gazdasági ügyviteli érdek is és indokolt, hogy hozzájáruljanak ennek az érdeknek a biztosításához a vállalatok is. 3. Elképzelhető természetesen az, hogy a nagyvállalatok saját levéltárat létesitsenek - ez azonban a szakszerű kezelésig igények kielégítésének kárára mehetne, feltétlenül nehezitené az átfogó tudományos kutatásokat. Legfeljebb kivételes esetben jelenthet megoldást ez az ut. általában ez nem kívánatos. 4. Kivonatos lenne viszont éppen az átfogó tudományos kutatómunka érdekében az, hogy valamennyi gazdasági szerv iratanyaga egy központi gazdaság? levéltárban legyen elhelyezve, mint ahogyan lényegében volt is 1960 előtt. Ez a levéltárfejlesztési koncepció oldaná meg legteljesebben azt a problémát, ami a jelenlegi gyűjtőterületi elhatárolás folytán gazdasági szervek tekintetében szinte áthidalhatatlannak tűnik, nevezetesen, hogy egy nagyvállalat központja és több megyébe telepített üzemei, üzemegységei egy levéltárba kerüljenek, továbbá, hogy egy iparág valamennyi vállalatának levéltári dokumentációja egységes legyen stb. A jelzett összegek felhasználásával és gazdasági tárcák támogatásával létre is lehetne hozni a megfelelő intézményt és épületet. Ez azonban számos ellenvetésre találhat abból a szempontból, hogy a helytörténeti, üzemtörténeti feldolgozások forrásbázisa messze kerülne azoktól (helyektől, intézményektől, emberektő^^akik elsősorban használják ezeket. * % _ 4-
