Rendezés

VI. A központi államigazgatás területi szervei - Baranya Margit: A telekkönyv funkciója és a telekkönyvi iratok 1873-1914. • 1970. [LSZ 1970/3. 572-618. p.]

osztrák jogterületen fennálló telekkönyvi intézménynek hazánkban történő bevezetéséhez. Ehhez un. helyszinelési rendeleteket adtak ki 1853-tól kezdődően, amelyekben elrendelték az ingatlanok felmérését, jószágtestek alakítását-a mindezekről helyszini eljárások utján helyszinelési jegyzőkönyvek, majd telekjegyzőkönyvek készítését* A telekkönyvek készítésének első szakasza tehát az ingatlanoknak a helyszínen, való összeírásával kezdődött. A helyszinelési munkálatok során az arra kiküldött bizottságok házról-házra, földrőlföldre járva, az ingatlanokat és ezek tényleges birtokosait kinyomozták és a földdarabokat helyi fekvésük szerint lerajzolták. E szemmérték szerint műszaki munkálatok nélkül készült rajzokból alkották a telekkönyvi birtoktesteket, és ezeket az illető birtokosok javára megnyitott helyszinelési jegyzőkönyvbe bevezették. A helyszínelés a telekkönyvezésnek még csak előmunkálata volt, a helyszinelési jegyzőkönyvekből készültek azután a telekjegyzőkönyvek. 1855. december 15~én osztrák igazságügyminiszteri rendeletet adtak ki a telekkönyvi rendtartásról. A 175 §-bol álló rendelet ' a telekjegyzőkönyveknek telekkönyvként való továbbvezetését rendelte el, s megállapította a telekkönyvvel kapcsolatos anyagi és eljárási szabályokat. A helyszínelésen alapuló telekjegyzőkönyvek /telekkönyvek/ nem tekinthetők a korábban helyenként megvolt telekkönyvek szerves folytatásának; ezek uj munkálatokon alapuló uj nyilvántartások voltak, amelyekbe azonban átvezették a korábbi telekkönyvekbe és betáblázási könyvekbe bejegyzett terheket. Az áttéréssel kapcsolatos kérdésekről rendelkezett a telekkönyvi rendtartás I. része, kimondván többek között azt is, hogy a korábbi "általános betáblázás"-okat különös jelzálogjogokká kell átalakítani. A járásbíróságok a rendelet alapján már 1860. körül megkezdték telekkönyvi hatósági működésüket. A telekkönyvi rendtartás által rendszeresített jogintézmény konstitutív rendszerű, nyilvános telekkönyv volt, tárgyát tekintve pedig az egyedileg /speciálisan/ meghatározott ingatlanok, az azokra vonatkozó jogok, valamint az ingatlanra, illetőleg a tulajdonos /más jogosult/ személyére vonatkozó fontosabb tények és körülmények közhitelű nyilvántartására ^szolgált. A telekkönyvbe csak azokat a jogokat, tényeket és körülményeket lehetett bejegyezni /bekebelezni, elő jegyezni,^feljegyezni/, amelyeknek bejegyzését a jogszabály lehetővé tette. A telekkönyvek szerkesztése két szakból állt: 1. A telekjegyzőkönyvek ^szerkesztéséből és 2. "az ezekbe bejegyzett telekkönyvi jószágtestek-- és birtokjognak az ellenük támasz. s 579