Rendezés

VI. A központi államigazgatás területi szervei - Baranya Margit: A telekkönyv funkciója és a telekkönyvi iratok 1873-1914. • 1970. [LSZ 1970/3. 572-618. p.]

tői balra be van jegyezve a kelet, melyen a birtokváltozás megtörtént és ettől jobbra az első tulajdonos neve alatt, tehát folytatva a lap közepén következnek a tulajdonosok egymás után, ugy hogy az előbbeni tulajdonos nevét mindig áthúzzák. A tulajdonosok oszlopa mellett jobbra vannak a zálogjogok bejegyezve olyként, hogy nemcsak a bejegyzési lap telekkönyvi teste, hanem egyúttal az egyetemleges zálog mellékjelzáloga /szőlő stb./ meg van jelölve. Ha a dologi teher megszűnt, a zálogösszeget egészben vagy részben lefizették, akkor a vonatkozó bejegyzési tételt szintén áthúzták. A telekkönyvi bejegyzések vagy a felek személyes megjelenése következtében és a hatóság előtt kinyilatkoztatott akarata alapján történtek, vagy az egyik fél fölmutatott fölhatalmazása, hiteles magánokirat vagy közokmány alapján. A fenti bejegyzéseken kivül voltak a teherlapon följegyzések is, melyek vagy a házassági vagyonra vagy örökösödési jogra vonatkoztak. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy az ingatlan vagyon nyilvántartása és a dologbeli jogok biztositása körül a leirt telekkönyvi rendszer a kor igényeihez képest elég garanciát nyújthatott. E telekkönyv lényegesen különbözik ugyan még a hiteltelekkönyvtől, de nagyon sok tekintetben már magában foglalja azok jellemző tulajdonságait. Gondoskodtak arról, hogy a területükön levő ingatlanokat számontartsák és azokra jogokat iktassanak be. A hitelviszonyok előnyére a követeléseket is bejegyezték, tehát funkciójukra való tekintettel ezeket a mai telekkönyv előzményeinek kell tekintenünk. Az előzők szerint telekkönyvnek tekinthető nyilvántartások nem azonosak az un. Stadtbuch-okkal, városkönyvekkel, polgárkönyvekkel, amelyek csupán a polgárjogot nyert személyek nyilvántartására szolgáltak, bár olykor azt is feltüntették ezekben, hogy a polgárnak hány háza vagy más ingatlana van. Mielőtt a nemesi ingatlanok tekintetében vizsgálnánk a telekkönyv előzményeit, emlitést kell tenni még az un. betáblázás /intabulatio/ intézményéről is. A betáblázásról először III. Károly 1723. évi II. decrétumának 107. cikkelye rendelkezett. A törvény által behozni kivánt konstrukció nem telekkönyv, hanem un. jelzálogkönyv, amelynek célja a^hitelezők bizonyos mértékű védelme. Ezt két eszközzel kivánta megvalósítani a törvény: 1. a titkos elzálogosítások megtiltásával, azaz annak kimondásával, hogy az ingatlan fekvése helyén kell a követeléseket nyilvántartani, ahol a hitelezők tisztába tudnak jönni a tulajdonos helyzetével, 574