Rendezés

Általános - Varga Endre: Levéltárrendezés. • 1940-1941. [LK 1940-1941. 122-149. p.]

LEVÉLTÁRRENDEZÉS 131 szokásban volt hátiratos továbbküldése esetén azonban, vagy pl, olyankor, ha a címzett hatóság által eredetiben felterjesztett (továbbküldött) irat a kísérő irattól és más tartozékaitól elhányódva találtatik meg, a címzés — az iratnak, kapcsolatainak, esetleg az egész iratcsomónak stb. időrabló tanulmányozása nélkül — a hovatartozás valamilyen téves megállapítására adhat alkalmat,

15 Hasonló körültekintés tanúsítandó az iratok szövegének nyelvével szemben is, Kétségtelen, hogy mivel az ország területén működött különböző hatóságok ugyanabban -az időpontban nem mind ugyanazt a hivatalos nyelvet használták s azt nem ugyanazon időpontokban változtatták, a mondott különbség az összekeveredett anyag szétválasztásánál esetleg szintén felhasználható. Itt viszont az a körülmény parancsol óvatosságot, hogy a küldő hatóságok többnyelvűsége következtében az átvevő hatóság levéltárában nemcsak a beérkezett iratok, hanem a (válasz-) fogalmazványok is többféle nyelvűek lehetnek, vagyis a poliglott íratok mégis egy állaghoz tartozhatnak. Ugyancsak bizonyos nehézségekkel jár a szóbanforgó munkánál (összevegyült állagok szétbontásánál) az anyagot létrehozó szervek ügyviteli, iratkezelési és más instrukcióinak s az adminisztráció menetébe betekintést engedő különféle egyéb forrásoknak értékesítése.16

Végül olykor szintén csak akadályokkal használhatók az itt tárgyalt célra a fennmaradt segédkönyvek, protokollumok, leveles»- és lajstromkönyvek stb,, melyek pedig az iratok hovatartozásának felismerésénél a legbiztosabb útbaigazítást nyújthatnák, A könyv-anyag gyakori hiányos és hibás feliratai miatt azonban —• e körülményre különben más szempontból még visszatérünk — az azonosítás nem ritkán éppen megfordítva kell, hogy történjék. ságéba stb., melynek ügyvitelében a fogalmazvány készült. Ez a regisztratúra-elv gyakorlati értelme, 15 Az említett hátirati elintézés olykor kérvényekkel kapcsolatban is alkalmaztatott. Az ily kérvények tehát, elintézés után, 3 benyújtóknak vísszaküldettek s ma esetleg, a regisztratúra-elynek teljesen megfelelően, valamely magán (családi) levéltárban feküsznek. A kérvények címzése s az ily darabokon látható regisztratúrafeljegyzések (sőt sokszor irattári jelek is) nem szabad,, hogy a rendezőt az iratok hovatartozása felől megtévesszék s az illető daraboknak a címzett hatóság anyagába való „víssza"-helyezésére csábítsanak. 16 Éppen ezért ezekről később, az egyes levéltári testek anyagának rendezésével kapcsolatban fogunk szólni, hol alkalmazásuk sokkal hasznosabb. Ld. a 22. sz, jegyzetet. 9*