Rendezés
Pusztainé Pásti Judit - Szabó Attila: Szovjet-magyar vegyes vállalatok iratainak rendezési tapasztalatai. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 66-80.
Szovjet-magyar vegyes vállalatok iratainak rendezési tapasztalatai területek kutatási-kitermelési jogát, a magyarországi teljes nyersolajtermelés 15%-át kitevő kincstári részt.4 A MASZOVOL szovjet betétjeiben mutatkozott többletértéket szovjet betétként elszámolták a másik közös vállalatban, a Magyar Olajművek Részvénytársaságban (rövidítve MOLAJ). Az 1942-ben magyar tulajdonú vállalat átalakulás útján vált közös vállalattá. A szovjetek az 50% vagyonrészt az említett MASZOVOL vagyontöbblet mellett tárgyi apportok (nyersanyagok és berendezések) betétjével „vásárolta ki”. A MOLAJ olajipari termékekkel kis- és nagykereskedelmet bonyolított le, és a legnagyobb magyar olajfinomítóval rendelkezett. 1949 legutolsó napján született meg az egyezmény a két olajvállalat egyesítéséről. Az új vegyes társaság a 26/1950. számú minisztertanácsi határozattal 1950. január 1-jével alakult meg. Gazdasági jelentősége lényegesen felülmúlta a két korábbi vegyes vállalatét, működésére részletesebben ki kell térni. Induló alaptőkéjét a MOLAJ és a MASZOVOL összes vagyona képezte. Alapításakor a vállalatirányítási központ 14 osztályán kívül Budapesten volt egy gépgyára (korábbi pestszendőrinci Orenstein és Koppel Gépgyár), egy fúrásvezetősége Biharnagybajómban, Szőnyben egy olajfinomítója. A követező öt évben az egyre bővülő üzemegységek számával arányosan egyre inkább decentralizálódott a vállalat. 1952 őszig kisebb átalakítások zajlottak. Voltak a geológiai munkálatokkal összefüggőek pl.: egy reményteljes fúrási területen Mezőkeresztesen fúróüzem létrehozása, vagy a hónapról-hónapra emelkedő kutatómunkálatok összefogására Geofizikai Üzem létesítése. Történtek szerkezetváltozások az üzemegységek munkájának koordinálására, mint a Műszaki Anyagbázis vagy Tervezési és Költségvetési Iroda létesítése. Igazán nagy változást az 1952 őszi társaságbővítés hozott magával, hiszen tíz magyar olajipari vállalatot kellett elhelyezni a MASZOLAJ-ban. A szénhidrogének kitermelésétől a felhasználásukkal előállított vegyipari késztermékek gyártásáig önálló, a szovjet—magyar vegyes vállalattól független magyar olajipar fenntartására nem maradt lehetőség.5 1953 elején a teljes olajipar egy társaságba való beépítése sajátos MASZOLAJ vállalati szerkezetet eredményezett, létrejött a központ—tröszt—vállalat hierarchia. A kitermelő és a feldolgozó vállalatok önálló trösztökbe tömörültek. A központi osztályok segítésére további, több üzemegységre kiterjedő tevékenység ellátásra szolgáló irodákat létesítettek. A trösztök 1954 májusáig működtek, a helyüket szovjet mintára három tröszttel kívánták pótolni kutatás—kitermelés—feldolgozás hármas szerkezetben. A tervet azonban már nem valósították meg a társaság 1954. novemberi felszámolásáig. Az öt éves gazdálkodásának legfontosabb jellemzője abban foglalható össze, hogy elsősorban a 4 A Magyar apport harmadik összetevője volt a magyar koncessziós területről, tehát az Észak-Alföldről a vegyes vállalat által a későbbiekben kitermelendő olaj után járó illeték. Az illeték összegét tonnánként egy dollárban állapították meg, nyilván a vállalat annak az államnak kellett megfizetnie az összeget, amelynek a vegyes vállalatba bevitt koncessziós területéről termelik ki az ásványi anyagot. 5 A bauxit felhasználás esetében a magyar stratégiai elképzelésről forrásanyaggal rendelkezünk. Már a vegyes vállalatok kialakításakor 1946-ban az Iparügyi Minisztérium fontos gazdasági szempontnak tartotta, hogy legyen a bauxit kitermelésétől a feldolgozásig a szovjet-magyar vegyes vállalatoktól függetlenül működő, persze szerényebb termelési számokkal rendelkező magyar vállalati hálózat (lásd A bauxit iparágban alumínium-biztosi jelentés az Iparügyi Minisztériumnak 1946. április 10., MNL OL XIX-F-1—11 10. t. 2. d.). A szovjetek lebegtették az összes vegyes vállalat vagyoni helyzetének tisztázását, amíg nem történt kedvező előremozdulás részükre. Nem véletlen, hogy a két ágazatot integráló társaság MASZOLAJ és MASZOBAL megalakulásával egy időben rendeződtek az 1946-ban [!] alakult társaságok alaptőkéi, készülhettek szabályos közgyűlés által elfogadott éves gazdálkodási mérlegek. 69
