Rendezés

XXIII. Tanácsok - Ujlaky Zoltán: A megyei tanácsi iratanyag rendezésének tapasztalatai a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban. • 1984. [LSZ 1984/1–3. 131-141. p.]

dött, átnedvesedett, emellett egyes iratok elkallódtak, vagy értékesnek minősülő iratokat is selejteztek a hibás értékelés folytán. Ugyanakkor az átadott iratokat nem tisztitották meg a selejtezhető enyagoktol, a többletpéldányoktól, vétivektöl. Ez a munka a levélt ri rendezőkre maradt, ha nem akartunk felesleges iratokat őrizni. Helyesbiteni kellett a selejtezést is, mert ügyviteli értékű irato kat is levéltárba adtak át. A rendezés során az 1962. évi fondjegyzék szerkesztési alapél vek szerint jártunk el. A vb. titkárság és az osztályok iratait önálló fondként tartottuk nyilván 1950-től kezdve. A szakigazgatás osztályok kezdettől fogva önálló intézkedési jogkörrel rendelkezte 1954-től pedig hatósági jogkörük volt. A levéltári gyakorlatban a megyei tanácsi osztályok, csoportjainak az állagképzése általában kevéssé érvényesül. Az osztályok iratait ugyanis egységesen iktatták és az iktatószámok sorrendjében irattározták, nem tagolták a csoportok szerint. Néhány osztály nál fordult elő a csoportok szerinti iktatás és irattári kezelés, s ekkor a csoportokat állagképzőknek tekintettük. Tehát a szerveze ti alapon történő állagképzést is alkalmaztuk, amikor az iratanyag tagolása ezt lehetővé tette. A tanácsi iktatás és iratkezelés a 341/1949. M. T. sz. rendelet alapján 195G-1951. évben a közigazgatási számrendszer szerint folyamatosan történt. 1952-1956-ig a 178/1951. M. T. sz. rendelet értelmében a csoportszámos iktatást alkalmazták. Mindkét iktatási rendszerben a tárgyköri besorolásnál az egyéni megítélésből eredő hibák gyakran előfordultak az ügyintéző szerveknél. A közigazgatás számrendszer túlságosan az államigazgatás ágazati tagolódásán alapul, a csoportszámos iktatás utmuttója pedig többnyire nem adott javaslatot a szakcsoportok szerinti bontásra.

5 134