Rendezés

XXIII. Tanácsok - A tanácsokról. (III. tanácstörvény) • 1971.02.19 [1971:I. tv. = Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1971. 3-25. p.]

illetőleg véleményének megismerése céljából a község életében alapvető jelentőségű kérdések el­döntése előtt (35. §). A falugyűlés tanácskozó és ta­nácsadó szerv, eltér a választók gyűlésétől abban, hogy nem a tanács tagja, hanem a tanács hívja ösz­sze, véleménycsere céljából, s végül: a falugyűlés nem gyakorolja a választók gyűlésének a visszahí­vásra vonatkozó jogát. A falugyűlés különleges, községi sajátosság, amely kifejezi a községi tanács­nak a településsel való rendkívül szoros kapcsola­tát. Különösen indokolt falugyűlés összehívása a közös tanácsú községben. Ennek tárgya azonban nem korlátozódik a községek életében alapvető je­lentőségű kérdésekre, hanem általában a közös ta­nács munkájáról való tájékoztatást is célozza. V. fejezet A tanácstag (36-40. §) 1. A javaslatnak a tanácstagokra vonatkozó rendelkezései a hatályos tanácstörvény bevált, a gyakorlat által igazolt tételein alapulnak. A hatá­lyos szabályozást a javaslat akként fejleszti tovább, hogy: a) egyértelműbben határozza meg és lényege­sen bővíti a sokrétűbbé váló tanácstagi feladatkör ellátásához szükséges jogosítványokat; b) társadalmi és államéletünk jelen fejlődési szakaszának követelményeihez szabja a tanácstagok kötelességeit; c) figyelembe veszi egyrészről a helyi tanács közvetlen, másrészről a fővárosi és a megyei tanács közvetett képviseleti rendszerében meglevő azonos­ságokat és eltéréseket; d) megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a ta­nácstagi tevékenység zavartalanságának biztosítá­sára. A tanács minden tagjának azonos jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezés következik abból is, hogy azonos testület tagjai. Miután azon­ban a választójogi rendelkezéseknek megfelelően a fővárosi, illetőleg a megyei tanács tagjainak egy ré­szét a helyi tanácsok nem saját tagjaik, hanem a Hazafias Népfront megfelelő bizottsága által java­solt személyek közül választják, ennek külön sza­bályként való rögzítése is szükséges (36. §). 2. A tanácstag jogai között különösen fontos helyet foglal el a felvilágosítás kérésének joga. A ja­vaslat értelmében a tanácstag a tanácsülésen vagy más alkalommal a végrehajtó bizottságtól, a tiszt­ségviselőktől, a szakigazgatási és egyéb szervek ve­zetőitől tanácsi hatáskörbe tartozó kérdésekben fel­világosítást kérhet, amelyre a kérdezett a választ a tanács ülésén vagy tizenöt napon belül köteles meg­adni. E felvilágosítás-kérés személyesen, írásban vagy sajátos formában: a tanácstag interpellációja útján történhet. Az interpellációra a kérdezettnek általában a testület ülésén kell válaszolnia. A válasz elbírálása így voltaképpen az egész testület előtt és a testület által történik; ennélfogva az interpel­lációs jog a testületi ellenőrzés jelentős formája, a népképviseleti jelleg érvényesülésének egyik esz­köze. A javaslat széles körben ad lehetőséget arra, hogy a tanácstag választóival sokirányú kapcsolatot alakíthasson ki. Ennek egyik formája a választók gyűlésének összehívása olyan kérdések megtárgya­lására, amelyek a terület lakosságát általánosan érintik (pl. egyes fejlesztési elgondolások megtár­gyalása végett). A tanácstag jogai nem merülnek ki a javaslat 37. §-ában tételesen felsoroltakkal. Szerkezeti okok­ból a javaslat egyes tanácstagi jogokat nem e feje­zetben, hanem ott helyez el, ahol azok gyakorlása közvetlenül jelentkezik. 3. A tanácstagi kötelességekre vonatkozó szabá­lyok közül kiemelkedő jelentőségű a tanácstagok és a választók kapcsolatának rendezése. Jogszabály eddig csak évenként egyszeri beszá­molást írt elő kötelezően, másrészt — hangsúlyozva a lakossággal való közvetlen kapcsolattartás szük­ségességét — annak egyik, de nem kizárólagos for­májaként jelölte meg a tanácstagi fogadóórát. A javaslat általános kötelezettségként írja elő, hogy a tanácstag köteles közvetlen és rendszeres kapcsolatot tartani a lakossággal és bevonni a la­kosságot a tanácsi feladatok megoldásába. Mellőzi azonban a kapcsolat formáira vonatkozó, de törvé­nyi szabályozást nem igénylő előírásokat. A válasz­tóival tartott kapcsolat formáit magának a tanács­tagnak kell — a helyi követelményeknek megfele­lően, a tanács erre vonatkozó rendelkezéseinek fi­gyelembevételével — kialakítania. Körülhatároltabb törvényi szabályozást igényel a tanácstag beszámolási kötelezettsége, amely a vá­lasztók tájékoztatásának és az általuk gyakorolható ellenőrzésnek egyik hathatós biztosítéka. A javas­lat figyelembe veszi a különböző típusú tanácsok eltérő jellegéből fakadó sajátosságokat. A javaslat az állampolgárok jogos panaszainak körét tágabban értelmezi a panasz államigazgatási fogalmánál. A tanácstagi kötelességek teljesítése szempontjából az állampolgárok panaszainak köré­be tartozónak tekinti a közérdekű bejelentést (1957. évi IV. tv. 67. §) éppen úgy, mint az egyéb, panasz­jellegű bejelentéseket, kérelmeket, észrevételeket. Ugyancsak gyűjtőfogalomként használja a jogos pa­naszok orvoslására vonatkozó kötelességet is; ez magában foglalja a panasz vizsgálatával, szükség esetén orvoslásával, a panaszosnak és a tanácstag­nak a vizsgálat eredményéről való értesítésével ösz­szefüggő valamennyi kötelességet (38. §). 4. A tanácstagi munka — mint a választók bi­zalmán alapuló, megtisztelő közéleti tevékenység — a tanácstagnak a javaslatban felsorolt feladataiból, kötelességeiből következően nem merül ki a ta­nácsülésen folytatott tevékenységben. Tanácstagi munka általában mindazon tevékenység is, amelyet a tanácstag e minőségéből eredő jogai gyakorlása, feladatai ellátása érdekében akár a választókerü-

Next

/
Thumbnails
Contents