Rendezés

XXIII. Tanácsok - A tanácsokról. (III. tanácstörvény) • 1971.02.19 [1971:I. tv. = Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1971. 3-25. p.]

a tanács gazdasági, szervezeti és működési hatásköre. A tanácsok feladataikat működési területükön látják el. Nem mond ennek ellent az a tény, hogy egyes tanácsi feladatok ellátása, illetőleg hatáskörök gyakorlása kihat az adott tanács működési területével természeti, gazdasági, társadalmi összefüggésben levő vonzáskörzetekre is. Mindezekre figyelemmel a javaslat a tanácsok jellegéből, az egyes tanácsszintek sajátosságaiból kiindulva előbb azokat az általános feladatokat határozza meg, amelyek valamennyi tanácsnál egyaránt jelentkeznek. Ezekkel szerves egységben rögzíti a feladatok ellátásának biztosítékául szolgáló hatásköri jogosítványokat. A javaslat a továbbiakban különbséget tesz helyi, a helyi tanácsok körén belül pedig sajátos községi, valamint nagyközségi, városi és megyei városi feladatok és hatáskörök között. Ugyancsak elkülönítetten határozza meg a javaslat a különleges fővárosi, fővárosi kerületi, illetőleg a megyei tanácsi feladatokat és hatásköröket is. A feladat- és hatáskör meghatározásának szintenkénti rendszeréből következik, hogy a nagyközség feladat- és hatásköre magában foglalja a községét, a városé a nagyközségét, a megyei városé pedig a városét is. A fővárosi tanács feladata és hatásköre általában megegyezik a megyei tanácséval, de kiegészül sajátos helyi feladatokkal. A javaslat meghatározott körben a fővárosi kerületi tanácsot is helyi tanácsnak minősíti (9. §). 2. A javaslat alapján a tanács vállalatokat, intézményeket hozhat létre. A törvény alkalmazása szempontjából vállalat alatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 31. §-ában, illetőleg az állami vállalatról szóló 11/1967. (V. 13.) Korm. sz. rendeletben meghatározott körben olyan ipari, kereskedelmi, közlekedési üzem értendő, amelyet a tanács gazdasági feladatok ellátása végett hoz létre, s amely — ellenérték fejében — szolgáltatást, bizonyos termékek előállítását, értékesítését, szállítását vállalja, s a rábízott vagyonnal önállóan gazdálkodik. A tanácsi vállalat —• természetszerűen — maga is állami vállalat. Tanácsi vállalatként való megjelölése az alapító szervre és annak felügyeleti jogosítványára utal; egyebekben a tanácsi vállalatra is irányadók az állami vállalatra vonatkozó jogszabályok. Intézményen a javaslat alkalmazása szempontjából gazdasági, művelődésügyi, egészségügyi, szociális vagy államigazgatási stb. célokra szolgáló szervezet értendő. A javaslat alkalmazása szempontjából intézményen értendő tehát mindazon — nem vállalati jellegű — szerv, intézet, költségvetési üzem, létesítmény stb., amelyet a tanács hoz létre. A felsoroltak közül sajátos helyzete van a költségvetési üzemnek, amely alapvetően intézményi jellege mellett vállalati sajátosságokat is mutat. Nem tartoznak a tanács által létrehozható intézmények körébe az ún. szakigazgatási intézmények (pl. a megyei és járási földhivatalok, állategészségügyi és növényvédelmi állomások, élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézetek), amelyeknek a létrehozatalát külön jogszabály írja elő (10. §). 3. A tanácsrendszer továbbfejlesztésének, a tanácsok önállóságának egyik alapvető feltétele gazdasági önállóságuk biztosítása. Gazdasági önállóság alatt a javaslat elsődlegesen azoknak az eszközöknek a biztosítását érti, amelyek lehetővé teszik, hogy a tanácsok megoldják a terület- és településfejlesztéssel, illetőleg a lakosság szükségleteinek folyamatos és zavartalan ellátásával kapcsolatos feladataikat. Az eszközök biztosításával és a rendelkezési joggal szoros összefüggésben szemléli a javaslat a tanácsok tervezési, valamint a költségvetéssel, pénzgazdálkodással összefüggő tevékenységét. Természetesen a tanácsi gazdasági önállóság kialakítása, a tanácsok gazdasági tevékenységének továbbfejlesztése elválaszthatatlan a népgazdaság fejlesztésétől s csak a népgazdaság fejlesztésével összehangolva történhet. A tanácsok gazdasági feladatai kétirányúak. Magukba foglalják egyrészt az állam gazdaságpolitikai céljainak helyi megvalósítását, másrészt a terület- és településfejlesztéssel, valamint a lakosság szükségletei zavartalan és folyamatos ellátásának biztosításával kapcsolatos feladatokat. Ez utóbbiak elsősorban a helyi tanácsoknál, az állam gazdaságpolitikai céljainak helyi megvalósításával kapcsolatos feladatok pedig főként a fővárosi, illetőleg a megyei tanácsoknál jelentkeznek, amelyek ellátják továbbá a helyi tanácsok gazdasági munkájával kapcsolatos összehangoló tevékenységet is. A javaslat alapelvként rögzíti, hogy a tanács anyagi eszközeivel önállóan gazdálkodik, és egyben meghatározza az önálló gazdálkodás folytatásához szükséges feltételeket. A gazdasági önállóság biztosításának egyik döntő előfeltétele a tanácsi pénzalapok bevételi forrásainak, az ezekből való részesedés mértékének és az állami hozzájárulás összegének a költségvetési törvényben történő meghatározása. A fővárosi és a megyei tanácsnak a terület gazdálkodása összehangolásával kapcsolatos feladatai szükségessé teszik, hogy a helyi tanácsok középtávú pénzügyi tervei tekintetében a bevételi források körét és mértékét, valamint a tanácsi hozzájárulás összegét a fővárosi, illetőleg a megyei tanács határozza meg középtávú tervidőszakra. A megyei városi tanácsnál a helyi tanácsokétól eltérő szabályozás érvényesül, amennyiben ennek fejlesztési feladatait, valamint bevételi forrásai körét stb. a népgazdasági tervben, ezen belül a megye tervében elkülönítetten kell meghatározni. A gazdasági önállóság további fontos biztosítéka, hogy a tanács rendelkezik a kezelésébe adott állami tulajdonnal, s nemkülönben az a szabály is, amely szerint a tanács felügyelete alatt álló vállalat, vagy az általa irányított intézmény jogállását csak egyetértésével lehet megváltoztatni (11. §). 4. A javaslat 12. §-a értelmében a tanács meghatározza és irányítja saját szervezetét. A népképviseleti jellegből adódó ellenőrző tevékenység meg-