Rendezés

XXIII. Tanácsok - A tanácsokról. (III. tanácstörvény) • 1971.02.19 [1971:I. tv. = Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1971. 3-25. p.]

létrehozásával, irányításával összefüggő jelentős ha­tásköröket maguk gyakorolnak. Ezzel a javaslat a tanácsok működésével összefüggő jelenlegi szabá­lyok túlzottan általános, szervezeti jellegét feloldja. A javaslat a szabályozást csak olyan kérdéskörre korlátozza, amely a tanácsok törvényes működésé­nek biztosítása szempontjából elengedhetetlen fon­tosságú. Ez a megoldás feleslegessé teszi a szabá­lyok részletekbe menő központi meghatározását. 6. A javaslat határozottan kifejezésre juttatja a különböző szintű, elsősorban a megyei és a helyi tanácsok eltérő funkcióiból és feladataiból eredő sajátosságokat. A különbségtétel elvi alapja, hogy a helyi tanácsok tevékenységében egyaránt fellelhe­tők az állami és az önkormányzati elemek, míg a megyei tanácsok és szerveik elsősorban állami fel­adatokat látnak el. Különös figyelmet fordít és ga­ranciákat tartalmaz a javaslat a helyi tanácsok ön­állóságának növelésére, a lakossággal való kapcso­lataik szélesítésére. Adottságaik, szerepkörük ellá­tása miatt különbségek vannak a helyi tanácsok között is. Ezt ugyancsak tükrözi a javaslat több rendelkezése. Sajátos tanácstípus a fővárosi, a fővárosban egy településen belül két szinten is működnek taná­csok. A tervezet elősegíti a kerületi tanácsok hatás­körének további differenciált növelését. Az önállóság és a felelősség megteremtésének további fontos biztosítéka a hatáskörök tanácsszin­ten belüli megfelelő elhatárolása. A javaslat ezért nem tekint minden hatáskört a tanács testületi ha­táskörének, hanem elismeri a tanács szerveinek (a tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak, a szakigaz­gatási szervezetnek) önálló, jogszabályokba foglalt hatáskörét. 7. A tanácsok jellegének, a helyi önállóság nö­velésének és a differenciált szabályozásnak felel meg központi irányításuk javasolt rendszere. A javaslat megszünteti a tanácsok, mint testü­letek egymásnak való szervezeti alá-, illetőleg fölé­rendeltségét. Ugyancsak nem indokolt a tanácsok — jellegének változása miatt — államhatalmi, illető­leg államigazgatási funkciói merev szétválasztásá­ból adódó elkülönített irányítás. A központi irányí­tás hatékonyságának fokozása, mint a javaslat egyik fő célkitűzése, szükségessé tette, hogy a központi irányítás alapvető jogosítványai a Minisztertanács hatáskörébe kerüljenek. A tanács, mint népképviseleti-önkormányzati testület irányításának eszköze a magas szintű jog­szabály, emellett a törvényességi felügyelet, ame­lyet leghatékonyabban a fővárosi, megyei tanács végrehajtó bizottsága, illetőleg a Minisztertanács gyakorolhat. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a tanácsok tevékenysége felett továbbra is alkotmá­nyos felügyeletet gyakorol. A végrehajtó bizottságok a jövőben is kettős alárendeltségben működnek, ez határozza meg irá­nyításuk rendszerét. A végrehajtó bizottság a ta­nács, illetőleg a felettes végrehajtó bizottság, végső fokon a Minisztertanács irányítása alatt működő testületi szerv. A javaslat a szakigazgatási szerveket továbbra is közvetlenül a végrehajtó bizottságnak rendeli alá. Egyben biztosítja a végrehajtó bizottság irá­nyítása mellett a miniszter ágazati felügyeletének érvényesüléséhez szükséges irányítási eszközöket. 8. A javaslat szerves összefüggésben van szo­cialista állam- és jogrendszerünk egyéb, törvények­ben megfogalmazott szabályaival. A javaslat — a szükséges körben — megjelöli a más jogszabá­lyokkal való összefüggéseket, így különösen az al­kotmánnyal, a választási törvénnyel, az államigaz­gatási eljárás általános szabályairól és a szabálysér­tésekről szóló törvénnyel való kapcsolatát. A javas­lat és az egyéb jogszabályok közötti kapcsolat azzal jellemezhető, hogy törekszik a kettős szabályozás és az abból szükségképpen eredő átfedések elkerü­lésére. Példája ennek, hogy a javaslat nem veszi át a választási törvénybe foglalt, egyébként a javas­latba is tartozó szabályokat, hanem csak a meg­felelő helyen utal rájuk. Abból az elvből, hogy a javaslat az egyéb jogszabályokban részletesen meg­határozott jogintézményekkel kapcsolatban állapít­ja meg a tanács egyes feladat- és hatásköreit (pl. részvétel a tervezésben), következik, hogy a felada­tait és hatáskörét az adott jogszabályokban megha­tározott módon és feltételekkel látja el. RÉSZLETES INDOKOLÁS I. fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK d-8. §) 1. A javaslat 1. §-a az államélet fejlesztésének célkitűzéseként fogalmazza meg a törvény célját, éspedig: a szocializmus teljes felépítése érdekében fejlessze a tanácsok munkáját, önállóságát, tevé­kenységük szakszerűségét, és növelje a központi állami irányítás hatékonyságát. Ezt a törvény egé­szén végigvonuló alapvető célkitűzést több konkrét rendelkezés érvényesíti és biztosítja; ezek közül a leglényegesebbeket az indokolás a javaslat megfe­lelő fejezeténél feltünteti. 2. A tanácsok tevékenységének elemzése ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy a tanácsoknak eddig tulajdonított államhatalmi funkció nem fe­jezte ki tényleges helyüket és szerepüket. Az eddigi államhatalmi jelleg elhagyása azonban nem jelenti azt, hogy a tanácsok a jövőben nem gyakorolnak hatalmat; hatalomgyakorlásuk nem speciális jelle­gű, alapja az, hogy a nép hatalmát megvalósító szo­cialista államszervezetnek részei. Ugyancsak nem igazolódott a tanácsok tömeg­szervezeti jellege sem. A tanácsok, már szervezeti formáikat tekintve is, szükségképpen nélkülözték a tömegszervezetek sajátosságait. Tevékenységük tartalma pedig lényegében tért el a tömegszerveze­tekétől. A tanácsok tömegkapcsolatai azonban to­vábbra is — sőt egyre fokozódó mértékben — nél-

Next

/
Thumbnails
Contents