Rendezés
Általános - Varga Endre: A proveniencia elve. • 1938. [LK 1938. 14-44. p.]
A PROVENIENCIA ELVE 25 ben a levéltárak felé fordult, amint a kor nagy történetkutatóinak (Ranke, Droysen stb.) példaadása nyomán az elsődleges források, a levéltári anyag felhasználása az eddigit messze meghaladó mértékben megindult (s kiváló levéltárvezetők — Sybel, Arneth stb, — és megértő államférfiak érdemeként a kutatás számára a nagy állami levéltárak valóban fokozatosan megnyíltak), a tárgyi elv helytelenségének az elmélet oldaláról is előbb-utóbb meg kellett mutatkoznia- A történettudomány újabb és újabb ágakra bomlásával, érdeklődési irányaínak eltolódásával, folytonos differenciálódásával ugyanis az eredetileg éppen ezen irányokhoz igazodni akaró tárgyi csoportok mind hasznavehetetlenebbekké váltak. S amint a kritika módszereinek tökéletesedésével az adatok legapróbb részletekig menő analitikus elemzése kifejlődött, az eredeti helyükről kiszakított iratok forrásértékének preciz lemérésével kapcsolatos gyakori nehézségek szintén azt bizonyították, hogy a tárgyi csoportok alakítása nem felel meg többé a felfokozott igényeknek. Amint végül a fejlődés gondolata a század felfogásában mind jobban előtérbe nyomult, majd azt egyes irányadó szakemberek (Sickel, Sybel stb.) a levéltárakra is átvitték, magának a tárgyi elv alapját képező levéltár-szemléletnek eredendő hibája is kitűnt, E szemlélet — a XVIII, század öröksége — a levéltárak anyagát (mint azt már fentebb érintettük) egyszerű adatgyűjteménynek, bizonyos célok vagy szempontok szerint tetszésszerűleg csoportosítható irattömegeknek fogta fel, A XIX. század azonban végre is meglátta a levéltárak egyéni vonásait, a bennük rejlő organikus elemet s kiérlelt egy új felfogást, mely a levéltári testeket többé nem iratok egyszerű csoportjának, hanem genetikus képződményeknek, fejlődés eredményeként létrejött szerves produktumoknak látta, melyeknek alkatrészei organikus egységükből, eredeti összefüggésükből ki nem szakíthatok. 23 23 Az c kikezdésben előadottakhoz felhasználtattak: Thimme i. h. (Forschungsinstitute) 149—150., 154., 160, L; Loewe i, m, 4—8,, 17— 29., 33—34., 118—119, 1,; Bittner i. m, (Gesamtinventar) I. 10*— 11*,, 124*,, 144*. 1,; u. a. i. h, (Károlyi Á.) 189, 1.; Witzleben i, h, 288. 1,; n: Heinrich v. Sybel, Revue Internationale des Archives stb, 1895 —1896. évf. (Paris, 1897.) 70- 1,; Baílleu. i. h,; Kehr, Paul: Ein Jahrhundert preussíscher Archivverwaltung, Arch, Zeitschr, III, 2, (1925.) 5—7, 1,; Löher i. m. 188, és kk, IL; Below, Georg v.: Die deutsche Geschichtschreibung von den Befreiungskriegen bis zu unseren Tagen, (München—Berlin, 1924,) 16„ 22—23,, 27. 1,; Bernheim, Ernst: Lehrbuch der historischen Methode und der Geschichtsphilosophie, (5—6.
