Rendezés
Általános - Varga Endre: A proveniencia elve. • 1938. [LK 1938. 14-44. p.]
-26 VARGA ENDRE E felismerés gyakorlati konszekvencíáinak végigvezetése s a levéltárrendezésben való következetes érvényesítése a berlini Geheimes Staatsarchiv ügyvitelében jelenik meg először. Ez intézmény gyakorlatában vált először uralkodóvá az a felfogás, hogy az iratanyag eredeti rendjének bármiféle megváltoztatása káros és helytelen s hogy a rendezés legtermészetesebb, illetőleg egyetlen helyes kerete az, ami a regisztratúrában szervesen kifejlődött. A fentebb említett 1841, évi francia rendelet nyomán kialakult sajátos francia rendezési mód (mely, mint láttuk, más országokban is meghonosodott) már igen nagy lépést jelentett a mondott irányban. A porosz Geheimes Staatsarchiv részére Sybel igazgató által — a kérdés beható megvitatása s kísérleti kivizsgálása után — 1881. júl. 1-én kibocsátott rendezési szabályzat (Regulativ für die Ordnungsarbeiten im Geh, Staatsarchiv) azonban az 1841. évi francia rendeletnél messzebb vezetett. Míg az egykorú francia gyakorlat csak a különböző levéltári testek összekeverésétől tartózkodott, de egy-egy testen belől az anyagnak bizonyos célszerű átcsoportosítását továbbra is megengedhetőnek tartotta, addíg az 1881, évi utasítás a levéltári testek keretének a francia felfogáshoz hasonló megvédelmezése mellett (2. §.) — illetőleg azon túlmenve — kimondotta, hogy minden levéltári test abban a rendben és minden irat aszerint a jelzet szerint állítandó fel, melyet a létrehozó szerv regisztratúrájában, az élő ügyvitelben kapott (4. §). Ennek megfelelően nemcsak az új szabályzattal ellentétben álló addigi tárgyi rendezések szűntek meg végleg, hanem a korábbi rendezések által megzavart állagok rekonstruálása is azonnal megkezdődött: a régi elv szerint készült mesterséges tárgyi sorozatokat felbontva, a bennük összekevert különböző hovátartozású iratokat szétválasztották s az eredeti levéltári testeket volt természetes rendjükben teljesen helyreállították. Úgyhogy a nagyszabású munka végrehajtása után, a régi tárgyi elv szerint összekevert anyagból világosan kibontakoztak a különböző volt vagy még elő hatóságok regísztratúrái, mintegy visszatükrözve a porosz állam fejlődéstörténetét. 24 kiad., Leipzig, 1908.) 32—33,, 237—238., 241. 1.; Hóman Bálint: A. magyar történetírás új útjai. (Budapest, 1931.) 18—22., 25., 33. stb. 1.; Kornis Gyula: Történetfilozófia. (Budapest, 1924.) 63., 153,, 207—210,1,; Bauer, Wilhelm: Einführung in das Studium der Geschichte. (Tübingen, 1921.) 146., 149, 249. ©tb, 1, 24 Az 1881. szabályzattal kapcsolatban a kikezdésben elmondot-