Rendezés

XIII. Családok - Ember Győző: A családi levéltárak tagolódása. • 1963. [LK 1963/2. 149-162. p.]

A családi levéltárak tagolódása 151 lapíthatunk meg. Az ilyen levéltári testeket levéltári gyűjteményeknek mondjuk. A nemzetközi levéltári irodalom — úgy érzem — lebecsüli a levéltári gyűjtemények jelentőségét, a levéltárak mostoha gyermekeinek tekinti őket, szemben az édes gyermekekkel, a regisztratúrákkal, amelyeket egyedül hajlandó elismerni" levéltári fondoknak, egyszerű levéltáraknak. A levéltári gyűjteményeknek ezt a lebecsülését, mostoha kezelését, a levéltári fondok közül való kirekesztését indokolatlannak, történetietlennek, elfogadhatatlannak tartom. Ha a levéltárak mint intézmények történeti kialakulását nézzük, a kezdeteknél gyűjtőkörükben inkább gyűjteményéket, vegyes provenienciájú iratokat találunk, mint szervesen összefüggő regisztratúrákat. Legyen elég a magyar levéltárügy történetéből az archivum regni és a magyar kamara archívumának a létrejöttére hivatkoznom. Ezek az archívumok mint levéltári anyag — legalábbis kezdetben — nem regisztratúrák, hanem gyűjtemények voltak. Történeti forrásérték tekintetében sem maradnak el a gyűjtemények a regisztratúrák mögött. Ennek igazolására ismét csak a fentebb említett két archívumra hivatkozom. A levéltári gyűjteményeknek a regisztratúrákkal való egyenrangúságát már csak azért is természetesnek kell. tekintenünk, mivel a gyűjtemények egyes darabjai mind valamely regisztratúrából származnak, eredetileg valamilyen regisztratúra szerves részei voltak, s rendszerint éppen különleges értékük miatt emelték ki őket a regisztratúrákból, gyűjtötték egybe együttes megőrzésre. Az is előfordult, hogy a regisztratúrák egyéb darabjait, mint értékteleneket, nem tartották meg. / Mindezek a tények arra késztetnek, hogy a levéltári gyűjteményeket egyenrangúaknak tartsam a regisztratúrákkal, s őket is besoroljam a levéltári fondok közé.

5 • Megtehetném természetesen, hogy a regisztratúrákat fondoknak nevezzem, s valamilyen más kifejezést keressek annak a -fogalomnak a jelölésére, amelyet fondnak nevezek, s amely összefoglalóan jelenti a regisztratúrát és a gyűjteményt. Minthogy azonban ennek az összefoglaló fogalomnak a kifejezésére megfelelőbb kifejezést nem találtam, fondnak neveztem el, eleve számolva azzal, hogy lesznek, akik nem értenek vele egyet, de idővel talán meg 5 Talán felesleges is külön hangsúlyoznom, hogy csupán a levéltári anyagot tartalmazó, tehát regisztratúrákból származó gyűjteményekre gondolok;, nem pedig olyanokra, mint pl. az újságkivágatok gyűjteménye, amelyet nem tartok levéltári gyűjteménynek, annak ellenére sem, hogy sok levéltári intézmény őriz ilyet. Az ilyen anyagot, amelyet a levéltárak gyűjtenek és őriznek, amely azonban tulajdonképpen nem levéltári anyag, nevezi a német levéltári irodalom gyűjteményi anyagnak. „Sammlungsgut... ist Dokumentationsgut, das — zwar nicht zum Archivgut, -wohl aber zu den Archivalien gehörig — in den Archiven gesammelt wird." H. O. Meisner—W. Leesch i. m. 142. 1. — Amikor levéltári gyűjteményről beszélek, nem ilyen gyűjteményre gondolok. — A szovjet levéltári irodalom sem az ilyen gyűjteményeket mondja levéltári gyűjteményeknek. A szovjet levéltártani kézikönyv a levéltári gyűjteményeket így határozza meg: „A levéltári fondókhoz hasonlíthatók a levéltári gyűjteményeknek nevezett anyagcsoportok. A levéltári gyűjtemények a fondokkal ellentétben olyan anyagcsoportok, amelyeket valamilyen intézmény vagy személy valamilyen ismérv szerint állít össze. ... A levéltári gyűjteményeket különböző fondok anyagából hozzák létre." G. A. Belov stb. i. m. 47. 1. — Magam is a különböző regisztratúrák anyagából keletkezett levéltártesteket tartom levéltári gyűjteményeknek.