Rendezés
XIII. Családok - Bakács István: A családi levéltárak szerkezeti problémái. • 1960. [LK 1960. 160-174. p. ]
A családi levéltárak szerkezeti problémái 165 szólag köti a szerződósben megnevezett családtag, s csak látszólag az illető személy iratanyagának tartozéka — a szerződés érvénye az aláíró halála utáni időre is kiterjedhet, sígy nem helyezhető sem a szerződést megkötő személy, sem jogutódja fondjába. S minthogy az adománylevél alapján a családtag az őseitől örökölt községek jobbágyságának földesura, esetleg pallosjoggal bíró ura, a jobbágyok hozzá fordulnak panaszaikkal, ő dönt a jobbágyok egymásközt támadt kisebb-nagyobb pereiben is. így keletkeznek a panaszlevelek, az úriszéki jegyzőkönyvek, mint iratféleségek. 8 a panaszlevelek kapcsán igen jelentős, figyelembe veendő tény, hogy a jobbágyok valójában nem a folyamodvány külzetén feltüntetett családtaghoz, hanem „a" földesúrhoz intézik panaszaikat, a földesúr pedig: a családnak éppen akkor élő és a birtokokat igazgató tagja. Lényegbevágó különbség állapítható meg tehát valamely családtag házasságlevele, iskolai bizonyítványa, rokonától kapott levele, valamint a családi birtokok igazgatása eredményeképpen keletkezett iratok között, még akkor is, ha ezek jogérvénye nem öröklődő, mint az előzőkben jellemzett jogbiztosító iratoké. Azt hisszük, az elmondottak eléggé megértetik: a periratok, a szerződések, a jobbágypanaszlevelek — s a sort még folytathatnánk (amire még az alábbiakban visszatérünk) — annak következményeképpen keletkeztek, s váltak a családi levéltár részeivó, hogy a család valamelyik tagja — esetleg évszázadokkal korábban — megszerezte a szóban forgó birtoktestet. Az a tény tehát, hogy valamely terület valakinek birtokában van, a személyi fondokótól határozottan különböző jellegű iratok létrejöttének szükségképpeni forrása. Hiszen a község iskolájának fenntartásával, a kegyúri joggal, a rendfenntartással (bíráskodással) s a jobbágyokkal való kapcsolat ezernyi szálával összefüggésben keletkezett iratok esetén csak látszólag maga a birtok a fondképző, mivel csak a birtok és a reá vonatkozó iratok kapcsolata állapítható meg, valójában azonban nem a birtok, hanem a birtok (a legtágabb értelemben véve) és a mindenkori birtokos közötti, a mindenkori termelési viszonyok által meghatározott jellegű, a felépítményhez tartozó jogviszony „termeli" az iratokat. Azt, hogy az így létrejött iratok éppen melyik család levéltárába tartoznak, a mindenkori birtokos személye határozza meg. 1 * A családi levéltárakról írt tanulmányunkban kifejtettük, hogy a családi levéltárakra vonatkozó külföldi megállapítások s a gyakorlatban végrehajtott levéltár-rendezések azt bizonyítják, hogy a családi levéltár iratai egyrészt a családtagok személyei, másrészt a birtokok körül „kristályosodnak" ki. 15 14 Schwineköper, Berent (Das „Gutsarchiv" als Arehivtypus. Studien zur Arohivund Geschichtswissenschaft, Berlin, 1956. 83. 1.) három részre tagolja a családi uradalmi levéltárakat : a Patrimonialarehiv a feudalizmus korában a földesúr és birtoka, s annak jobbágysága közötti kapcsolat révén keletkezett iratokat tartalmazza, a Gutscharehiv a XIX. századtól a birtokigazgatás iratait foglalja magában, s végül a szorosan vett Familienarchiv. — A Patrimonialarehiv létrejöttében szerinte az uiadkodói, illetőleg a földesúri jognak volt döntő szerepe. Ezt a tagolódást vette alapul L. Enders (Ordnungsprobleme bei Guts- und Familienarchiven in Brandenburgi srhen Landeshauptarchiv Potsdam. Archivmitteilungen, 1960. 3. Heft 96.sk . 1.) az uradalmi levéltárak rendezési elveinek kidolgozásánál. V. ö. a LOK említett fondjegyzékkészítési utasításával, amely szerint a városok birtokainak iratai fondóknak tekintendők, Vörös i. m. 118. 1. 16 Bakács, i. m. 13. 1., főként 24. jegyzet. Ugyanezt fejezi ki Kostál, Müoslaw (Archivy velkostatkú a jejich majitelü. — Archivní Casopis, 1957. 10. 1.) amikor megkülönbözteti a tulajdonképpeni nagybirtok levéltárát és a tulajdonos nagybirtokos
