Rendezés
XIII. Családok - Bakács István: A családi levéltárak szerkezeti problémái. • 1960. [LK 1960. 160-174. p. ]
164 Bakács István S ha már most a feudalizmus korában keletkezett levéltárakat vizsgáljuk, a leszármazó kiselejtezhette-e, ,,inutilia"-nak, érdektelen iratnak nyilváníthatta-e az őse által szerzett birtok adományozási okiratát, a nemességigazolási okmányt, amelynek révén per esetén igazolhatta tulajdonjogát, nemességét? Nyilvánvalóan nem tehette, s nem tette, hanem ezeket az okiratokat saját személyi iratai közé iktatta, de ezek „rendeltetésszerűen" itt sem maradhattak, hiszen halála után fia, unokája épp úgy különválasztotta ezeket a szorosabban vett személyi iratoktól, amiként ő tette ezt felmenője irathagyatékával. A személyi okiratok stb. tehát megmaradnak annak fondjában, aki ezeket az iratokat kapta, de az ingatlanokkal (rangemelósekkel) kapcsolatos iratok öröklődnek, s nem tartoznak ama iratok közé, amelyek valamely családtag levéltárivá érett iratanyagának „rendeltetésszerű" részei. Ezek az iratok a levéltáros által végrehajtott rendezőmunka során nem helyezhetők el egyetlen családtag személyi levéltárában sem, hiszen ezek a nemzedékek hosszú során át számos családtag iratanyagának voltak részei, amit nem egyszer bizonyítanak az iratokon levő jelzetek, méginkább azonban az irathagyatéki jegyzékekben fennmaradt bejegyzések. A család egyik tagja birtokadományt kap, s habár a szokásjog alapján a szóban forgó birtok határai közismertek, valamelyik szomszéd pert indít a birtok kitérjedettsóge tekintetóben3 egy másik szomszéd pedig valami régi rokoni kapcsolat révén igényt emel az újonnan adományozott birtokra. Megindulnak a perek, amelyek következtében az iratok tömkelege válik a perlekedő családtag személyi levéltára részévé, hiszen a per folyamán különböző bizonyító okiratok beszerzésére volt szükség. Lehetséges természetesen az is, hogy nem az új birtokos, hanem leszármazottja ellen indítanak jpert, s az alperest és a birtokszerző őst a generációk egész sora választja el. Am mindezek a perek a bennük hozott ítéletek alapján a későbbi utódok előtt éppoly értékesek, mint maguk a birtokadománylevelek, s ennélfogva éppoly kevéssé a szóban forgó al- vagy felperes családtag fondjának "részei, mint a birtokra vonatkozó adománylevelek. Ezek is öröklődnek nemzedékről-nemzedékre, vagyis mindinkább több azoknak az iratoknak — sőt iratfóleségeknek is — a száma, amelyek az egyes családtagok személyi iratai között csak átmenetileg, a családtag életében őriztetnek. 8. nyilvánvaló az is, hogyha a családnak több birtoka, esetleg uradalma volt, a meghatározott birtokra, uradalomra vonatkozó iratokat egymástól különválasztották, s ha a szóban forgó birtokkal kapcsolatban újabb jogbiztosító vagy peres irat keletkezett, azt a korábban keletkezettek mellett helyezték el: 13 vagyis ezek — az egész család jogaira vonatkozó, nemzedékről-nemzedékre öröklődő — iratcsoportok is szervesen keletkeztek, hiszen nem egy esetben az újonnan keletkezett irat jogalapja a korábban létrejött volt: a leszármazó nemességigazolást kap a megyétől a felmenője részére kibocsátott címeres nemeslevél alapján, őse birtokadománylevele ad lehetőséget per indítására a jogtalan foglalóval szemben. De továbbmenve: a birtokadománylevélben az adományozott megkapta a ,,kisebb királyi haszonvételeket" is: a korcsma, a mészárszék stb. tartás jogát, sennek alapján adja azután haszonbérbe a késő unoka e létesítményeket: szerződések, mint iratféleségek jönnek létre. Ezeket a szerződéseket csak lát-13 Legjobb példa erre az Esterházy család hercegi ágának levéltára, ahol a XVIII. század ötvenes éveiben kialakított Repositorium (törzslevéltár) megfelelő tételei alatt egészen a felszabadulásig folyamatosan helyezték el az azonos jellegű iratokat.
