Rendezés

Általános - Varga Endre: A proveniencia elve. • 1938. [LK 1938. 14-44. p.]

24 VARGA ENDRE Duchätel rendeleténél tíz esztendővel későbben, Franciaország után először Belgiumban találkozunk vele, hol az "1851. dec. 17. királyi rendelet (a belga provinciális állami levéltárak rendezéséről) a francia utasításhoz hasonlóan megtiltotta különböző levéltári testek anyagának összekeverését

19 További hódítását tanúsítja az 1875, évi (máj. 27.) olasz levéltári törvény, melynek idevágó intézkedései szintén valószínűleg a francia példa hatására vezethetők vissza (a rendezésre vonatkozó 5-—7, §-ok értelmében az állami gyűjtőiével tárak anyagát levéltári testek szerint különválasztva kell felállítani).

20 Ugyanez időben, az eddigiektől függetlenül, dán levéltárosok is a fentiekhez hasonló •eredményre jutottak, A dán állami levéltárakban az 1870-es évekig az általánosan elterjedt metodikus tárgyi módszerrel nagyarányú rendezések folytak, a 70-es évek elején azonban (nem bírván megbirkózni a feldolgozandó hatalmas irattömegekkel) a beérkező anyag tárgyszerinti átrendezésével előbb kényszerűségből felhagytak, majd az ily átrendezéseket tudatosan beszűntették,

21 Végül ugyancsak még a század eddigi évtizedeiben hasonló elvek meghonosodását figyelhetjük meg Bajorországban is.

22 A felsorolt adatok annak a mélyreható átalakulásnak észlelhető megnyilvánulásai, mely a levéltári anyag rendezése tekintetében a század folyamán végbement s fejlődési vonalát mutatják annak az újabb felfogásnak, mely az eddig annyira kedvelt metodikus, mesterséges tárgyi csoportok helyett a levéltár ideális rendjét egyre inkább a regísztratúra eredeti rendjében kezdte felismerni, A tárgyi elvvel kapcsolatban szükségképpen jelentkező kedvezőtlen tapasztalatok; az ily rendezésekkel járó munkák nagysága (hiszen az elv értelmében nemcsak a felbomlott állagokat, de a rendben fennmaradt levéltári testek anyagát is átcsoportosították), a súlyos problémák, melyek az iratoknak a felállított mesterséges keretbe való beosztásánál léptennyomon felvetődtek, az átrendezett anyagban való eligazodás nehézségei stb,, gyakorlati úton tárták fel a rendszer hibáit. S amint a „historikus század" figyelme mind erőseb-19

Ld. Bonenfant, Paul: Die Archive Belgiens, Arch. Zeitschr, III. 9—10. (1934.) 6. 1, 20 Ld. Zahn, v.: Die neueste Organisation der Staatsarchive in Italien. Arch. Zeitschr. I. 1, (1876.) 189. 1. 21

Ld. Linvald i. h, 247. 1.; Weibull i. h. 59. 1. 22

V, ö. Löher i. h. (Das bayerische Archivwesen) 124. 1. (és u. a. Vom Beruf unserer Archíve, szintén i, h, 60. 1,)