Alapelvek

Vörös Károly: Alapelvek az iratanyag levéltári feldolgozásához. [Benne a 89631/1962 LO sz. irányelv] • 1962. [LSZ 1962/3-4. 50-66.p.]

- 58 ­* kell megjelölni. Állag megjelölésére tehát a fond törzsszáma ós a hozzá csatlako­zó ezen betűjel használandó. n ágJ^âJgQZgg fondók on és állagokon belüli rendezése A/ Alapelvek 1/ A levéltári feldolgozó munka második fázisa a már kialakitott egyes fondók és állagok iratainak a fondón és állagon belüli rendezése. 2/ È rendezés célja a fondók vagy állagok olyan belső rendjének kialakitá­< sa, mely a fond /és állagai/ iratainak elsősorban belső tárgyi összefüggését a le­hető legteljesebben kifejezve, egyszersmind azok nyilvántartását és kezelhetőségét, s ezzel a felhasználhatás igényeit is a legcélszerűbben biztositja. Az összefüggések kifejezése regisztratura jellegű fondnál a fbndképző szervezetét és funkcióit legmegfelelőbben tükröző, gyűjtemény jellegű fondnál - a­mennyiben azt továbbra is fenn kivánjuk tartani - a gyűjtemény gyűjtési szempont­jait legteljesebben érvényesitő rend megteremtése révén érhető el. 3/ Ilyen rendnek mind regisztratura, mind gyűjtemény jellegű fondók és ál­lagok esetén elsősorban a fond és az állag történetileg kialakult belső rendjét te­kintjük, mely regisztratura jellegű fond esetében mintegy szerves fejlődés eredmé­nyeképpen jött létre, - vagy azt fejezi ki, - gyűjtemény jellegű fond esetében pe­dig a gyűjteményt létrehozó szempontoknak megfelelően alakult ki. Egyrészt ugyanis "*- többnyire joggal feltételezhető, hogy az iratanyag felhasználhatóságának egykorú i­gónyei e rendet a szükséges összefüggések még viszonylag legteljesebb ismeretében alakították ki. Másrészt az iratanyag hozzáférhetőségét, kezelhetőségét és nyilván­tartását egykorulag biztositani hivatott, meglévő segédletek és nyilvántartások az iratanyag felhasználhatását /az esetleg szükséges modernebb segédletek elkészülté­ig/ többnyire mai igények számára is a legcélszerűbb módon szolgálják. Ennek megfelelően minden olyan esetben, mikor a rendezéssel elérni kivánt célt az iratanyag történetileg kialakult belső rendje kielógiti, ez a rend fenntar­tandó ill. - amennyiben felbomlott volna - helyreállítandó. Hasonló a helyzet ab­ban az esetben is, ha a fond vagy az állag levéltári rendszere a fondképző működé­sét, a belső összefüggéseket nem fejezi ki ugyan megfelelőén, de az iratanyaghoz olyan segédletek állnak rendelkezésre, melyek segitségével az iratanyag felhaszná­lása kielégítő módon biztosítható. Ha a történeti fejlődés során valamely fond vagy állag többféle rendezé­sen esett volna át, ezek közül fenntartanáónak, ill. helyreállitandónak /a további­akban: eredeti rendnek/ mindig azt a rendetkell tekinteni, amely a fondképző mű­ködését a legmegfelelőbben tükrözi, s a fond vagy állag belső tárgyi Összefüggése­it legrészletesebben, legmélyebben tárta fel, ill. amelynek segitségével az anyag felhasználhatósága legegyszerűbben és legteljesebben biztositható /legjobb a tago­lás, legrészletesebbek a segédkönyvek/. Ez gyakorlatilag többnyire az időben leg­utolsónak kialakitott, összefüggéseiben tehát legteljesebben átlátható rend, de a­lőfordul, hogy a rendezéssel biztositani kivánt cól # megfelelő elemzés után, vala­mely korábbi rend visszaállításával bizonyul legteljesebben elérhetőnek. 4/ Ha akár a regisztratura, akár a gyűjtemény jellegű fond vagy állag e történetileg kialakult belső rendje a rendezéssel elérni kivánt célok valamelyiké- * nek megvalósítását nem, vagy nem minden esetben segiti elő, megfontolandó uj, e cé­loknak jobban megfelelő rend kialakítása. /Ld. a 11. pontot./

Next

/
Thumbnails
Contents