LEVÉLTÁRI ANYAG NYILVÁNTARTÁSAI
Általános - Boross István: A raktári jegyzék metamorfózisa. Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. 35-56.
48 Levéltári Szemle 69. évf . A raktári jegyzék digitális alakváltozása A rendszerváltozást követően előbb az új levéltári törvény, majd annak 1995-ben történt megjelenését követően a hozzá tartozó végrehajtási rendelet kidolgozása foglalta le a levéltáros szakmát, hogy a kárpótlási törvény hatására a levéltárakat elöntő ügyféláradat szakmai munkát hátráltató hatásairól ne is beszéljünk. A levéltári rendezőszobák csendjében a megszokott módon folytatódott a raktári jegyzékek készítése. Aztán vidéken jobbára az 1990-es évek közepétől31 már megjelentek a számítógépen, Word szövegszerkesztő programmal készített raktári jegyzékek is. Veszprémben az 1992-1993-ban készült jegyzékek közül néhánynak született először elektronikus változata. A forma a klasszikus gépelt raktári jegyzékek vonalát követte, mind tartalmában mind formai jegyeiben a klasszikus raktári jegyzéket próbáltuk lemásolni. A számítógépet voltaképpen ekkor még csak elektronikus írógépként elektronikus szövegírásra használtuk. A begépelés, szövegszerkesztés és megjelenítés után a jegyzéket kinyomtattuk, és papíralapon került használatba, ez biztosította egyúttal a hitelességet is. Az elektronikus változat megőrzése annyiban volt érdekes, hogy hasonló fondokról, állagokról egyszerűbb volt átmásolás és módosítás útján új jegyzékeket előállítani. Az elektronikus állomány archiválását még nem tartották fontosnak a levéltárak vezetői. Ezt a felfogást támasztja alá, hogy ebből a korszakból nem maradt ránk egyetlen jegyzék elektronikus változata sem, nem volt igazán fontos a jegyzékfájlok megőrzése, konvertálása. Ahogyan már említettem, elsősorban Veszprém megyei példákkal illusztrálom a mondanivalómat. Némi kitekintést azért illik tenni más tájakra is, hogy a képet némiképp teljesebbé tegyük. A fővárosban természetesen más lehetőségek, technikai és szakmai feltételek mellett dolgoztak ekkortájt (is) a levéltáros kollégák. Nem véletlen, hogy Budapest Főváros Levéltárában kezdtek el először alaposabban foglalkozni az ISAD(G) nemzetközi levéltári leíró szabvánnyal. Egy hatfős team az 1990-es évek végén elvégezte az ISAD(G) magyarítását, továbbfejlesztését is. Az ebből készült szerkesztési utasítás alapján 1999-től a fővárosi levéltár munkatársai fondismertetők készítését kezdték meg. A fondismertetőket az áttekintő raktári jegyzék fondtörténeti bevezető tanulmányának egyfajta átstrukturált változataként fogták fel. A BFL-ben már akkor arra a következtetésre jutottak, hogy ezt az új típusú segédletet egy átfogó számítógépes nyilvántartó program részeként lehet a legjobban a nyilvántartás és a tájékoztatás céljaira egyaránt felhasználni.32 Meg is kezdték a megvalósítást a Registrum számítógépes program létrehozásával. 33 A BFL-ben kialakított elképzelés szerint az ISAD(G) alapú fond- és állagszintű leírások alatt továbbra is a „hagyományos” raktári jegyzék biztosította a részletes feltárást. 31 A budapesti nagy levéltárakban nyilván korábban, erről pontos információ nem áll rendelkezésemre. 32 A levéltáros berkekben a segédletekkel kapcsolatos új felfogás terjedését mutatja: Cseh et al., 2001: 13. 33 Szegőfi, 2003: 22–46. Boross István
