LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája
15 köszönnek vissza.167 A világegyetem fölötti uralmat kifejező pantokratornkonográfia szemléletes példája a magyar Szentkorona felső részén, a latin kereszt alatt látható zománckép, ahol Krisztus jobbján napot, balján pedig csillagos égbolt előtt fénylő félholdat találunk. Nem teljesen váratlan tehát, hogy a szóban forgó jelképek a latin Európa fejedelmeinek pecsétjein is feltűnnek, a napot és a holdat azonban, mint említettük, a 13. századi egyháznagyok és egyházi testületek, majd a városok pecsétjeire is gyakran rávésték. Bár történt olyan kísérlet, amely átfogóan érvényes magyarázatot kívánt adni a szimbólumok feltűnésére,168 valószínűnek tűnik, hogy az uralkodói pecséteken a 12-13. század fordulóján rövid időre Európa-szerte divatossá váló kozmikus szimbólumok felvésése mögött más megfontolások húzódtak meg, mint például a káptalanok pecsétjei esetében. 167 Wolfgang Weber: Das Sonne-Mond-Gleichnis in der mittelalterlichen Auseinandersetzung zwischen Sacerdotium und Regnum. In: Rechtsgeschichte als Kulturgeschichte. Festschrift für Adalbert Erler zum 70 Geburtstag. Aalen, 1976. 150-151. - A szimbólumok középkori megjelenésére számos példát hoz: Waldemar Deonna: Les crucifix de la vallée de Saas (Valais): Sol et Luna, histoire d’un theme iconographique. II. Revue de l’histoire des reli gions 133. (1947) 49-102. 168 Johann Gabriel Reuter: Sonne, Mond und Sterne auf Siegeln und Münzen des Mittelalters: was sie bedeuten? Nürnberg 1804. 45-67. 169 Weber, W: Das Sonne-Mond-Gleichnis i. m. 151. 170 Reprodukcióját Id. a Franciaországban fennmaradt pecsétek adatbázisában http://www.sigilla.org/fr/sgdb/sceau-type/21894 (letöltés 2021. január 4.) 171 http://www.sigilla.org/fr/sgdb/sceau-type/21907 (letöltés 2021. január 4.) 172 Weber, W: Das Sonne-Mond-Gleichnis i. m. 152. IV. Ottó pecsétjéhez Id. Rainer Kahnitz: Kaiser Otto IV. (1209-1218) Wachssiegel an Urkunde. In: Die Zeit der Staufer. Geschichte - Kunst - Kultur. I. Katalog der Ausstellung. Hg. Reiner Haussherr. Stuttgart 1977. 27-28. II. Frigyes pecsétjé hez lásd Uo. 29-30. 173 „Porro sicut luna lumen suum a sole sortitur, que re vera minor est illő quantitate simul et qualitate, situ pariter et effectu: sic regalis potestas ab auctoritate pontificali sue sortitur dignitatis splendorem; cuius conspectui quanto magis inheret, tanto maiori lumine decoratur; et quo plus ab eius elongatur aspectu, eo plus deficit in Splendore.” Patrologiae cursus completus, series latina. I-CCXXI. Ed. Jacques-Paul Migne. Paris 1841-1864. CCXIV. col 377. 174 Reuter, J. G.: Sonne, Mond und Sterne i. m. 45-67. 175 Weber, W; Das Sonne-Mond-Gleichnis i. m. 160. Lásd még Bernd Ulrich Hücker: Kasier Otto IV. Hannover 1990. (Monumenta Germaniae Historica, Schriften 34.) 120-121. IV. Ottó esetében Claudia Lydorf is Weber nézetét követi, ám a II. Frigyes pecsétjén 1199-től feltűnő égitesteket Reuterhez hasonlóan a pápaság és a Szicíliai Királyság közötti jó viszonnyal magyarázza. Claudia Lydorf: Sonne, Mond und Sterne. Beobachtungen zur westeuropäischen Herrschersiegeinum 1200. Signa Iuris 12. (2013) 130-133. 176 „Erat itaque ex roseo samito tunica pallioque vestitus lineariter destinetis lunulis semicirculatis, argento solido candentibus, orbibus tanquam solaris schematis densissime localiter micantibus.” Itinerarium peregrinorum et gesta regis Ricardi aucotre, ut videtur, Ricardo, canonico Sanctae Trinitatis Londoniensis. Ed. William Stubbs. London 1864. (Rerum Britannicarum Medii Aevi Scriptores 38/1. Chronicles and Memorials of the Reign of Richard 1.1.) 199. - A brit történetírásban felmerült, hogy a Ciprust megszálló és a sziget korábbi urát, Komnénosz Izsákot -1. Manuél császár bátyját - fogságba ejtő I. Richárd bizánci mintát követve, ciprusi igényei hangsúlyozása érdekében véshette a szimbólumokat pecsétjére, amelyek eredetileg talán Komnénosz Izsák jelvényei lehettek. Richard Massie Bloomfield: Origin and History of Admirality Badges. The RUSI Journal 38. (1894) 133. Reális lehetőségnek tekintve idézi Lydorf, C.: Sonne, Mond und Sterne i. m. 124. Az égitestek azonban már 1189-ben feltűnnek az angol királyi pecséten (Canterbury Cathedral Archives, Chart. Ant. C 28., digitális másolata megtekinthető: https://ims.canterbury-cathedral.org/ ), így aligha kapcsolhatjuk azokat éppen Ciprushoz. A kettőspecsétet csak 1198-ban újította meg az uralkodó, a kortársak vádjai szerint elsősorban bevételei gyarapítása érdekében. J. H. Round: Richard the First’s Change of Seal. The Archaeological Review 1. (1888) 2. sz. 135-143. 177 VI. Rajmund gróf (1194-1222) pecsétjén: http://www.sigilla.org/fr/ sgdb/sceau-type/45536 (letöltés 2021. január 4.) 178 Gustave Schlumberger: Numismatique de 1’Orient Latin. Paris 1878. 102-104. 179 Uo. 52-53. Közismert, hogy I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király pecsétje volt az első európai királyi pecsét, amelyen az említett égitestek feltűnnek.169 Richárd első kettőspecsétjének előlapján az uralkodó vállai felett egy-egy fekvő holdsarlót látunk, szarvaik között csillaggal.170 A második, 1198-ban bevezetett pecsét előlapján a királyalak jobbja felett ismét holdsarló - ezúttal csillag nélkül -, míg a másik oldalon ragyogó napkorong tűnik fel.171 Richárd unokaöccse, az Angliában nevelkedett Braunschweigi Ottó, 1209. évi császárrá koronázásakor ugyancsak napot és holdat vésetett fel új császári pecsétjére, de megtaláljuk a szimbólumokat a kiskorú II. Frigyes szicíliai királyi pecsétjén is (1199-től).172 IV. Ottó döntését a német történetírás politikai teológiai okokkal hozta összefüggésbe, s a pápaság és a császárság közti konfliktus keretében kísérelte meg értelmezni. III. Ince pápa tette híressé azt a már korábban is ismert példázatot, amely a sacerdotium és a regnum viszonyát a nap és a hold kettőséhez hasonlította: a királyi hatalom a pápától nyeri el méltósága fényét, miként a hold, amely csupán akkor ragyog, amikor a nap megvilágítja.173 1804-ben megjelent munkájában Johann Georg Reuter azon a véleményen volt, hogy a két égitest a III. Ince által kifejtett álláspont szellemében került fel a 13. századi pecsétekre, s ezért vésték fel az 1209. október 4-én Rómában császárrá koronázott IV. Ottó új császári kettőspecsétjére is, aki már a Sváb Fülöppel folytatott trónviszály idején is a pápa támogatását élvezte.174 Jó másfél évszázaddal később - noha a kiinduló pont azonos volt - homlokegyenest ellenkező magyarázat született IV. Ottó pecsétjének ikonográfiáját illetően: Wolfgang Weber szerint a III. Incével 1210-ben szembeforduló Ottó császár éppen a pápai igények ellenében vésette fel az univerzális jelképeket, amelyek azt voltak hivatottak jelezni, hogy a császári hatalom nem a Szentatyától, hanem közvetlenül Istentől származik.175 Az utóbbi megoldási kísérlet gyengéje, hogy csak IV. Ottó pecsétjére összpontosít, s nem ad választ arra a kérdésre, hogy hogyan kerültek a jelképek Oroszlánszívű Richárd, a III. Ince támogatását élvező ifjú II. Frigyes vagy éppen II. András pecsétjeire. Az kétségtelen, hogy az angol uralkodó különösen közel érezte a szívéhez a jelképpárost, hiszen keresztes hadjárata idején szívesen mutatkozott ezüst félholdakkal és napokkal díszített ruhában.176 Az is igaz, hogy a fogyó hold és a nap kedvelt szimbólumoknak számítottak a keresztes államokban: a tripoliszi grófok érméin - mint ahogy az azonos dinasztiához tartozó toulouse-i grófok pecsétjein177 is - gyakran tűnik fel a két égitest.178 1163 után találkozhatunk velük az antiochiai fejedelmek pénzein is, amelyek vélhetően a jó minőségű tripoliszi érmék utánzatai.179 A fentiek alapján ugyan nehéz lenne teljességgel bizonyítottnak tekinteni, ám mégis érdemes
