LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Sárhegyi Tamás Felicián: 1956 emlékezete Kanadában. A forradalommal összefüggő iratanyag a Torontói Magyar Ház archívumában
86 így lehetséges, hogy a magyar közösségek is külön entitásként kezelték az ötvenhatos magyar emigránsokat Kanadában. Míg az 1945 és 1948 közötti emigránsok nem tekinthetők teljesen egységesnek társadalmi és politikai tekintetben sem, addig az 1956-os menekülthullám tagjait a nyugati sajtó egyértelműen „hősökként” aposztrofálta.6 Nyilvánvalóan ez sem segítette elő a különböző időben érkező és letelepedő magyar közösségek közötti pozitív viszony kialakulását.7 Ennek is köszönhető, hogy számos új kulturális szervezet és sajtóorgánum alakult 1956 után, amelyeknek egy része megtalálta a módját a korábban is kint élő magyarsággal való együttműködésnek, de ezeknél a közösségeknél 1956 volt az identifikáció alapja, azaz emlékezeti fordulópont, ami meghatározta a közösségi tudatukat.8 Ahogyan a kanadai állam is hivatalos keretek között tett különbséget az ötvenhatos magyarság és elődeik között azzal a gesztussal, hogy a kanadai nemzeti történelmi örökség részének nyilvánította az ’56-os kanadai magyar menekülthullámot.9 6 A „Freedom Fighter” jelenségről és a média szerepéről a menekülthullám befogadásában ld. részletesebben: Harold Troper: Canada and Hungarian Refugees: The Historical Context. In: The 1956 Hungarian Revolution i. m. 186-191. 7 vő. P. Hidas: i. m. 223-255., LénártA.: i. m. 10-25., Bába Szilvia: Magyar identitás a tengerentúli diaszpórában. Doktori disszertáció kézirata. 2015. 38-99. http://www.idi.btk.pte.hu/dokumentumok/disszertaciok/ babaszilviaphd.pdf (2017.08.15) 8 1956 után létrejött pl.: a Kanadai Magyar Hírlap, később Magyar Hírlap (1959-1965), Ottawai Magyarok Egyesülete, Association of Hungarian Students in North America. 9 http://www.canadainternational.gc.ca/hungary-hongrie/bilateral_relations_bilaterales/index.aspx?lang=eng (2017.09.04.) 10 Gyáni Gábor: Történelem vagy (csupán) emlékezet? In: Uő: A történelem mint emlék(mű). Bp., 2016. 19-34., Uő: Az európai kollektív emlékezet állása és perspektívái. In: Uő: i. m. 2016. 275-298., Aleida Assmann: Transformations between History and Memory. Social Research: An International Quarterly 75, no. 1 (2008) 49-72. 11 Gyáni GáborA956 mint mnemotörténeti esemény: a félelem mint történelmi erő. In: A forradalom ígérete? Történelmi és nyelvi események kereszteződései. (Szerk. Bónus Tibor - Lőrincz Csongor - Szirák Péter.) Bp., 499-510., Uő: Ötvenhat egyéni és kollektív emlékezete. In: Uő: i. m. 230-242. 12 Bába Sz.: i. m. 38. 13 Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Bp. 2005. 91. 14 Bába Sz.: i. m. 69. oldalán hivatkozik: Várdy Béla; Magyarok az Újvilágban. Az észak-amerikai magyarság rendhagyó története. Bp. 2000. 483. 15 A pontos számadatokkal kapcsolatban vesd össze: Roller Kálmán: „... mi is voltunk egyszer az Akadémián”: Soprontól Vancouverig, 1956-2000. 2001.255. p., Mihály Márta: Remembering 1956: Invited Immigrants - The Sopron Saga. Hungarian Studies Review, 34 (2007) 143-151. 16 MNL OL - P 2343 - II. - 10. Sopron Forestry Faculty (rendezés alatt). 17 A Sopron Division történetével kapcsolatban részletesebben lásd: Roller K: i. m. 2001. 255. p., Mihály M.: i. m. 143-151. A kulturális emlékezeten keresztül a múlt olyan különböző szimbolikus alakzatokat vesz fel, amelyek a közösség tagjai számára értelmezhetőek, jelentőséggel bírnak. A közösségi emlékezet különbözői alakzatai megőrzik a társadalom részére a felhalmozott tudást és a különböző múltképeket, amelyek identitásteremtő szereppel rendelkeznek. Ezeknek a közös szimbólumoknak és kódoknak az értelmezése révén realizálódik az egyén számára a közösen megélt és értelmezett múlt. Eszerint ez megvalósulhat: ünnepeken, évfordulókon, emlékműveken, műalkotásokon, képeken és más szimbólumokon keresztül is.10 A már említett létrejövő és természetszerűleg is meglévő magyar közösségek és csoportok kollektív emlékezete - tehát csoporttudatának gyökere - magyarságukból fakadt. 1956 egy olyan emlékezeti cezúra és mnemotörténeti esemény volt, amely közvetlenül fejtette ki hatásait. Ötvenhat emlékezete kapcsán megállapítható a mitikussá válás, és megalapozó emlékezeti jelleg, hiszen a Kádár-rendszer onnan számította önmagát, így az ötvenhatos emigráns csoportoknak és közösségeknek is egyfajta alapító mítoszává kellett, hogy váljon. Amíg ötvenhat a Kádárrendszer alapító mítosza, amely nagyrészt a tagadáson alapult, úgy a diaszpórában élő magyarság számára ez a vélt igazság hangsúlyozásában, az elszenvedett traumák kibeszélésében nyilvánulhatott meg. 1956 a kanadai magyarság (egyik) alapító mítosza, amelynek kezdete elkerülhetetlenül egy exodus volt, amikor is több tízezer ember szeretett volna új befogadó hazát találni a tengerentúlon.11 A magyar társadalomtörténet nagyobb kivándorlásai közül az „ötödik hullámnak” számít az 1956 ősze és 1957 tavasza között Magyarországot elhagyó 200 000 ember, akiket „hősökként” aposztrofált a korabeli sajtó.12 Róluk általánosítva elmondható, hogy nagyobb részt budapesti vagy nyugat-magyarországi, magasan képzett, huszonéves férfiak voltak.13 Ebből a magas létszámú migrációs hullámból Kanada közel 38 000 embert fogadott be, amely a befogadó államok közül az ország lakosságához képest a legnagyobb arányúnak mondható. Az 1956-os emigránsokról megállapítható, hogy az egyik leggyorsabban és legmélyebben asszimilálódott közösség, köszönhetően egyrészt a Rákosi-rendszer és a levert forradalom traumatikus tapasztalatának, másrészt pedig a kanadai kormány hathatós támogatásának a nyelvtanulás és a munkavállalás megkönnyítésével. Nem ritka jelenség volt, hogy az ötvenhatos emigránsok második generációja már nem tanult meg magyarul.14 A Kanadába érkező ötvenhatos csoportok legismertebb példája a Soproni Erdészeti Főiskola teljes áttelepülése, amikor is a teljes fakultás a tengerentúlra települt - a hallgatókkal, professzorokkal és családdokkal együtt összesen 289 fő.15 Az University of British Columbia-n belül hozhatták létre a Sopron Divison részleget, ahol 1961-ben szerzett diplomát az utolsó ötvenhatos osztály. A Torontói Magyar Ház archívumával a Sopron Forestry Faculty is külön gyűjteményt kapott, amely levelezést, tanulmányokat, memorandumokat, meghívókat, képeket, újságkivágásokat, brosúrákat, kéziratokat és különböző pénzügyi iratokat tartalmaz.16 A fakultás kanadai történetére és annak a szűk, összetartó közösségnek életére és működésére kiváló adalékként szolgálhat a fentebb felsorolt és ismertetett dokumentumok majdani részletes elemzése, továbbá számos - az iratanyagban fellelhető - szaktanulmány a mezőgazdaság-, és erdészettudomány történeti megismerését segítheti elő.17 Még nem ért véget az 1956-os forradalom megtorlása, amikor az új hazát talált magyarság 1960. október 23-án az Ottawai Magyar Szabadságharcos Emlékműnél a Beechwood Teme tőben leleplezéssel egybekötött megemlékezést tartott. Ez volt
