LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Sárhegyi Tamás Felicián: 1956 emlékezete Kanadában. A forradalommal összefüggő iratanyag a Torontói Magyar Ház archívumában
87 az első ötvenhatos emlékmű Kanadában, ami akkor még egy egyszerű gránit sírkő, az alábbi kőbe és réztáblára vésett felirattal: „Hungarian Freedom Fighters Memorial 1848-1956, és 1956 Magyar szabadságharc mártírjainak Ottawa magyarsága és canadai barátaik. 23 okt. 1960.” Az Ottawa Hungarian Community Centre iratanyagában18 számos megemlékezéssel és emlékművekkel kapcsolatos dokumentáció található, a megemlékezések részletes leírásával, meghívókkal, megrendelési számlákkal. Az előbbi emlékműre vonatkozóan található egy száz dollárról kiállított számla, amely szerint a felállítás egyik kezdeményezője a Magyar Presbiteriánus Egyház volt. Találhatók továbbá leírások az ünnepélyről: a programterv eredeti gépelt változata, az Üj Élet magyar emigrációs folyóirat 1960. XI. számában megjelent rövid beszámoló szintén eredeti, gépelt verziója. A leírások beszámolnak arról, hogy kik mondtak beszédet, kik vettek részt a megemlékezésen és milyen imák vagy énekek hangzottak el (a Magyar Hiszekegy közös elmondása, Dömös Gyula mérnök emlékbeszéde, főtisztelendő Kovács Angelus magyar nyelvű imája és áldása, nagy tiszteletű dr. Tóth Kálmán angol nyelvű imája és áldása, üdvözletek felolvasása John Diefenbaker miniszterelnöktől, Ellen Fairclough bevándorlásügyi minisztertől, Norman Wilson szenátortól, Piersen Lester a szabadságharc idején volt kanadai külügyminisztertől). John Pickersgill bevándorlás - ügyi miniszter és Geroge H. Nelms Ottawa polgármestere személyesen is megjelent a megemlékezésen. Az ünnepélyt a kanadai és a magyar himnusz eléneklése zárta.19 Egy emlékmű a különböző szakrális és rituális megemlékezési gyakorlatokon keresztül válhat az emlékezet helyévé, ahol egy közösség a térbe helyezi ki múltjának egy darabját.20 A fentebb leírt megemlékezés több szempontból is érdekes, hiszen a temetők értelmezhetők a halott és élő generációk közötti kommunikáció helyszíneként, itt azonban a halott(ak) fizikai teste csak hiányként van jelen a hősöknek szánt sírkő alatt. A rituális megemlékezéshez azonban a test nem is szükséges, hiszen a nemzet szabadsága sem kézzel fogható, nem tekinthető élő organizmusnak, mégis egy temetőben emlékeztek meg róla. A befogadó ország prominens személyeinek jelenléte is sokatmondó, hiszen legitimálják az ötvenhatos emigráció jelenlétét új hazájukban. A kanadai himnusz eléneklése is mutatja, hogy a diaszpóra tagjai nem törekedtek kizárólagosan magyar identitásuk megőrzésére. Ahogyan Kanada befogadta az ötvenhatos menekülthullámot, úgy ők is ’56-ra emlékezve helyet szorítottak befogadó hazájuk nemzeti himnuszának. A temetés egy olyan rituális lokalizáció, amely meghatározza egy közösség térbeli hovatartozását és helyhez való kötődését, tehát ezzel a szertartással az emigráns magyarok új hazájukhoz való tartozását is kifejezték.21 18 MNL OL - P 2343 - II. - 7. Ottawa Hungarian Community Center (rendezés alatt). 19 Uo. 20 Pierre Nora: Emlékezet és történelem között: a helyek problematikája. In: Emlékezet és történelem között. Válogatott tanulmányok (Ford. K. Horváth Zsolt.) Bp., 2010. 15-18. 21 Zombory Máté: A nemzeti hovatartozás mint térbeli probléma: emlékezetpolitikai Magyarországon 1989 után. Doktori disszertáció kézirata. Bp., 2010. 82-83. http://tatk.elte.hu/file/dissz_2011_ZomboryMate.pdf 22 MNL OL - P 2343 - II. -7. 23 Uo. 24 Uo. A Beechwood Temető nem kizárólagosan a forradalomra való emlékezés helyévé vált, hanem a kanadai magyar társadalom múltjának egyik térbeli kikristályosodási pontjává, hiszen számos más megemlékezést és ünnepséget tartottak ott. Az Ottawai Magyar Egyesület meghívója szerint 1964. augusztus 23-án Szent István emlékére magyar találkozót szervezett, római katolikus misével és református istentisztelettel egybekötve.22 Tehát az államalapításra is ugyanott emlékeztek meg, ahol az 1956-os forradalomra is. Ennek egyik praktikus oka, hogy a kanadai magyarság ekkor még nem rendelkezett más emlékművel, múltját és identitását kifejező szakrális térrel. Más meghívók - szintén az egyesülettől - pedig arról tanúskodnak, hogy az éves októberi megemlékezés, a fentebb ismertetett koreográfiát követve, rendszeressé vált. Meghívók, beszámolók, vagy például egy 1961-es pásztorlevél a Kálvin Magyar Református Egyháztól számolnak be az évről-évre megtartott megemlékezésekről.23 Tölgyessy Viktor a Szabadság Magyarországnak - Szabadság mindenkinek emlékművét a forradalom 10. évfordulójára 1966. október 23-án, Torontóban állították fel. A modern alkotás egy robbanást ábrázoló mű, amely a forradalom hevességét, az égő lángot és egyben a magyarság testéből kiszakadó magyar emigrációs társadalmat ábrázolja. így az 1960-ban készített sírkő után elkészülhetett az első kanadai ötvenhatos emlékmű, amelyről vizuális forrás a Torontói Magyar Ház eddig feltárt anyagában egy, az 50 éves évfordulóra készült The 56ers - Les réfugiés de 1956 - Az 56-osok feliratú, és Szent István király lovas szobrát ábrázoló borítékon található bélyeg. Az emlékmű miniatürizált ábrázolása és szimbólumként való használata egyértelműen igazolja, hogy jelentős szerepet foglal el a kanadai magyar társadalom kollektív emlékezetében.24 Az Ottawai Magyar Egyesület 1966-ban megszervezett egy, a megemlékezéseket előkészítő Emlékbizottságot. A bizottsághoz kapcsolódó összegyűjtött iratanyag tartalmaz újságkivágatokat, meghívókat, hivatalos beszámolót az előkészületekről, leírásokat a megemlékezésről, felhívásokat, továbbá egy levélváltást, amely beszámol egy az Ottawai Magyar Egyesületen belül kialakult konfliktusról. Lendway- Zwickl Jenő, az egyesület elnöke, a megemlékezések szervezése során - a levél leírása alapján - önkényesen járt el különböző személyek meghívásának módjában és egyéb költségvetési kérdésekben. A nyílt levelet író tagok aggályaikat fejezték ki, hogy a rendezvények szervezésére felállított Emlékbizottság értelmét veszti, hogyha az elnök nem működik együtt velük, továbbá nem reprezentálja egységesen a kanadai magyar közösséget. A csoporton belüli széthúzás és konfliktusok a különböző súlyú kérdésekben nem voltak példa nélküliek más emigráns magyar szervezetekben sem. Jobban érthetővé válik azonban a jelenség, hogyha megismerjük Lendway-Zwickl Jenő személyét és személyiségét, (utolsó megnyitás: 2017.09.01.) hivatkozik W. Lloyd Warner-re: The Living and the Dead. A Study of the Syimbolic Life of Americans. New Haven. 1959.
