LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Világi Dávid: Hozzászólás az evangélikus iratmentés ügyéhez. Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. 40-43.
40 Levéltári Szemle 71. évf . Világi Dávid Hozzászólás az evangélikus iratmentés ügyéhez Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Kovács Eleonórának, aki lehetővé tette számomra, hogy még megjelenése előtt megismerhessem kézirata tartalmát, s így alkalmam nyílhatott arra, hogy az annak olvasása során bennem felmerült gondolatokat a tanulmány megjelenésével párhuzamosan, azzal egy időben adjam közre. Előrebocsátom, hogy hozzászólásom csupán személyes tapasztalataimat, véleményemet tartalmazza, s ez nem feltétlenül tükrözi az evangélikus egyház gyűjteményeiben dolgozó összes kolléga álláspontját. Az elmúlt esztendőkben magam is részt vettem iratbeszállítási projektekben az evangélikus egyház berkein belül. Több helyről sikeresen be is került Győrbe, a Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjteménybe a korábban helyben őrzött iratanyag. Ugyanakkor a gyülekezetek egy részében talán még hiányzik a bizalom ezzel a munkával kapcsolatban, s ebből fakadóan a jelenség, azaz egy-egy sikeres iratanyagbeszállítás, mindezidáig igen sporadikus és esetleges maradt. Jól példázza ezt még 2013-ból egy lelkészi munkaközösségi találkozó, amelyen előadóként részt vettem. Arra kaptam felkérést, hogy a lelkészek számára alapvető iratkezelési ismereteket adjak át, mivel a kisebb gyülekezeteknél, ahol nincsen irodai alkalmazott, ezek a feladatok is őket terhelik. Az előadás zárásaként felhívtam a figyelmet arra, hogy egyébként Győrben evangélikus levéltár is működik, s ott szívesen átveszünk iratanyagokat, amennyiben azok őrizete az adott gyülekezet számára terhes, vagy akadályokba ütközik. Erre az ajánlatomra akkor, de azóta sem indult meg nagy érdeklődés levéltári iratmentés érdekében, holott minden alkalommal, amikor csak erre lehetőségem van, mindig felvetem. Ez azért is meglepő, mert pontosan tudom, hogy a régi gyülekezeti iratok őrizete általában terhet jelent a gyülekezetek, s különösen is lelkészeik számára. Nem csupán arról van szó, hogy ezeket valahol el kell helyezni, s lehetőleg biztonságos, megfelelő körülmények közötti megőrzésükről gondoskodni kell, hanem adott esetben az anyagokban való kutatás lehetőségét is biztosítani szükséges az érdeklődők számára. Mégis, az iratanyag elszállításának, idegen helyre kerülésének gondolata, ha nem is a helyi lelkészekből, de a döntéshozó presbitériumok tagjainak egy részéből ellenérzést szokott kiváltani. FORRÁS és ÉRTÉK