LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között. Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. 23-38.

Iratajándékozás a MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950–2016 között 31 osztályt ugyanis hétköznapi személyes élmények révén elég nehéz megszólítani. A tanárok sem tudják felvállalni a korábban népszerű hely-, iskola-, vagy társadalomtörténet kutatását, a családokkal való személyes kapcsolattartást, a régi kincsek őrzőinek szerepét. Mivel leginkább levéltári foglalkozásra jönnek hozzánk, kötődésük az iratokhoz keveseknek van. Más értelmiségieknek sincs sok kutatói kapcsolatuk a levéltárral. Alig néhányan vannak olyanok, akik a múlt feltárására szánják a szabadidejüket. Marad két korosztály: a diákoké és a nyugdíjasoké. A gyerekeket levéltári órákon, sétákon, tematikus foglalkozásokon, valamint pályázatok segítségével próbáljuk meg rávezetni arra, hogy az otthon a fiók mélyén lévő iratok értékek, életük dokumentumai, őseik emlékezete. Az ő közvetítésük is fontos abban a forrásmentő folyamatban, amikor közösen kell felismernünk és levéltárba való elhelyezéssel megmenteni azokat az iratokat, amelyek információval szolgálnak számunkra a múltról. A másik korosztály a nyugdíjasoké, akik rendszeresen járnak rendezvényeinkre, olvassák kiadványainkat, ismernek bennünket, megbíznak bennünk. Az ő esetükben a bátorítás a legfontosabb, hogy elhiggyék: személyes életük és annak papír alapú dokumentuma is lehet érdekes a hely-, sőt néha a köztörténet számára, illetve őseiktől maradt, féltve őrizgetett emlékeik jó kezekben vannak nálunk. Természetesen a többi korosztályról sem kell lemondanunk, csak másként kell hozzájuk közelítenünk. Minthogy ma már szinte mindenki az internet bűvkörében él, a levéltár honlapjai jó alkalmat biztosítanak a kapcsolatok kialakítására azokkal, akik elfoglaltságuk, állapotuk, koruk, vagy éppen a földrajzi távolságok miatt személyesen nem tudnak eljönni hozzánk. A Nyíregyházát Kutatók Virtuális Klubja (nyirkuvik.hu) honlapunk látogatottsága is bizonyítja, hogy a városlakók és városhoz kötődők élénken érdeklődnek a múlt forrásai iránt. Levéltári honlapunk is jó példa arra, hogy a gyökereiket keresők szerte a világban szívesen nézegetik főként esténként és hétvégéken a régi iratokat. Vannak, akik az itt látottak alapján keresnek meg bennünket, felajánlva a honlapon lévő forrásokat kiegészítő dokumentumokat, képeslapokat, fotókat. A levéltári honlapon megjelentetett, az ajándékozóinkat bemutató hírek is inspirálóak. Az egyes iratajándékokat látva döbbennek rá néhányan, hogy nekik is van hasonló iratuk, ami értékes forrás lehet a múltkutatóknak. Mivel az internet segítségével érhető el az érdeklődők legnagyobb csoportja, a jövőben nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy az állandóan változó, megújuló informatikai igényeknek megfelelő fejlesztésekkel lépést tartsunk. Ezek mind közvetett utak és módok, amelyek annak ellenére hatnak az ajándékozásra, hogy nem kimutathatóak. Nem úgy, mint a megfogható eredményeket kiváltó személyes kontaktus. A régi iratok látványa, a pergamen tapintása, a raktárban a múlt illata elvarázsol mindenkit. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy ráirányítsuk a figyelmet a fiókok, szekrények mélyén lappangó iratok értékére, közgyűjteménybe kerülésének fontosságára. Egy levéltári óra után a pedagógus érdeklődése, biztatása, közvetítő tevékenysége is hozzájárulhat az ilyen típusú iratmentéshez. Addig, amíg több levéltáros dolgozott óraadóként a helyi főiskolán, kialakulhatott az a kapcsolat is, amely behálózhatta a megyét. A különböző településekre kikerülő történelemtanárok ugyanis helyi bázisát képezték a múltőrzésnek. Az évfordulók, ünnepségek, pályázatok, szakköri foglalkozások alkalmával helybeli kutatásra ösztönözték a diákokat. A szülők,