LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Lakatos Bálint-Schill Tamás: Földesúri címerből mezővárosi jelvény Dunapataj pecsétjei a 16-20. században
24 igazgatási ügy.5 Sokkal érdekesebb a pecsétje. A falu közössége, pontosabban elöljárósága a dokumentum hitelesítésére és egyúttal lezárására egy természetes színű, azaz színezetlen pecsétviaszba nyomott kerekpecsétet használt, amelyet a korban szokásos módon papírfelzettel kívántak megóvni a sérülésektől. E pontosan 2 cm átmérőjű pecsétnyomat6 a körirata és a megformáltsága alapján a levél korához képest ugyanis egyértelműen jóval korábbi, a 15. század második feléből-a 16. század elejéről való. 5 A dokumentumot ismertette és közölte Schill Tamás: Pataj törökkori pecsétje és címere - Pataji levelek a török korból. Pataji Hírlap TI. évf. 2. szám (92. szám, 2015. július) 24-27. A levél szövege uo. 25-26., a pecsét fényképe a címlapon színesben, a 26. oldalon fekete-fehérben. 6 A pecsétlenyomatot technikai okokból nem volt alkalmunk eredetiben lemérni, méretét 2021. március 21-én H. Németh István állapította meg. Segítségét e helyütt is köszönjük. 7 Kubinyi András: Epigráfia. In: A történelem segédtudományai. Szerk. Bertényi Iván. Bp. 2001. 134-137.; Várady Zoltán: A középkori latin betűs epigráfia íráskorszakai, a feliratok érdekességei és kiegészítési lehetőségei. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Historica 124. (2006) 43-44. 8 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1900. és Csorna József: Magyar nemzetségi czímerek. Bp. 1904 (közös reprint kiad. Bp. 2004). 911-930., 1288-1296. 9 Daróczy Zoltán: Földvári és Pataji Zuborok [Helyesbítés Wertner Mór tanulmányához.] Turul 25. (1907) 200. 10 Vö. C. Tóth Norbert - Horváth Richárd - Neumann Tibor - Pálosfalvi Tamás: Magyarország világi archontológiája 1486-1526. I. Főpapok és bárók. (Magyar Történelmi Emlékek. Monumenta Hungáriáé historica. 11 HU-MNL-OL-DL 47103. [MNL OL Diplomatikai Levéltár]. A szöveg alatt Statileo János örsi prépost, királyi titkár relációs jegyzetével és aláírásával. Hátlapján újkori tárgymegjelölés: mandatum, in quo mandatur, ut furtum quoddalm restitutum. - Az oklevél ismeretét Neumann Tibornak köszönjük. 12 Lakatos Bálint: Mezővárosi oklevelek. Települési önkormányzat és írásbeliség a késő középkori Magyarországon, 1301-1526. (Magyar Történelmi Emlékek. Monumenta Hungáriáé historica. Adattárak. Elenchi) Bp. 2019. 57-58. 13 Paksi János 1552-1562 között volt komáromi főkapitány, lásd Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és “életrajzi lexikonból”) Történelmi Szemle 39. (1997) 283., egyúttal haláláig 1545-1563 között komáromi főispán is volt, Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai. Die Obergespane Ungarns 1526-1848. Bp. 1994. 83. Paksi 1560-ban bárói címet is nyert: HU-MNL-OL-A 57-3. (p. 687.) [MNL OL Magyar Kancelláriai Levéltár, Királyi könyvek]. A pecsétlenyomatot folytonos körvonal határolja; benne álló kerektalpú, jobbra lecsapott sarkú pajzs látható, rajta sisakdísszel, kétoldalt sisaktakarókkal. A pecsét körirata körben egy két végén bekunkorodó irattekercset imitáló szalagon van elhelyezve, szövegét a pajzs osztja két részre. A felirat kisbetűs, ún. gótikus minuscula. Ennek használata Magyarországon a 14. végétől a reneszánsz-humanista antikva betűformák elterjedéséig, nagyjából a 16. század derekáig szokásos epigrafikus emlékeinken, így általában a pecséteken is.7 A betűk talpa befelé áll, és a felirat a sisakdísztől (a lenyomatat nézve) jobbra kezdődik. A felirat ennek megfelelően (a tagoló szóközöket csillaggal jelölve): *zemere. de * paqos *, tehát Zemere de Paqos. (így, q-val, amely hangértékében k helyett áll.) A szöveg teljesen egyértelműen nem a település önmegnevezése, hanem egy személyé, „Paksi Szemeréé”. A címerkép ehhez a névhez illeszkedik. A régi Rátót nemzetségből leszármazó középkori családok (például Lorántffy, Kazai Kakas, Putnoki, Jolsvai, Gyulafi, Pásztói, Kaplai, Ráday, Tari, Paksi, stb.) címereiben különféle változatokban megtalálható hársfalevél egy változatát láthatjuk a pecséten, jelen esetben megnyesett, a pajzsmezőben jobbharánt helyzetben lebegő fatörzsből felfelé kinövő formában; a levél belseje gömbölyded vonalakkal díszített.8 A sisakdísz ugyanezt a címerképet ábrázolja (1. kép). A szomszédos Fejér és Tolna megyékben, köztük a névadó Pakson birtokos Paksi (Paksy) család Dunapatajnak is földesura volt, mégpedig adatolhatóan 1515-től, bár Daróczy Zoltán feltételezése szerint a 15. század első felében élt földesúr Pataji Zubor Jakab leányági leszármazottai is lehettek.9 1515. május 2-án Pozsonyban kelt II. Ulászló király parancs - levele Paksi Mihály nándorfehérvári bán10 és Paksi Pál Pa-1. kép - Pataj 1665. évi levelén fennmaradt pecsét (Schill Tamás felvétele, 2015) táj mezővárosban lévő birtokrészein lévő bírókhoz és esküdtekhez. Ilosvai Péter fehérvári kanonok a király színe előtt panaszt tett, hogy egy familiárisa ellopott negyven és fél forintot, azzal megszökött, és a pénzt Pataj mezővárosban két helyi lakosnál, Borbély Ferencnél és Molnár Andrásnál helyezte el megőrzésre. Amikor a kanonok nevében másik familiárisa, András deák a mezőváros hatósága előtt személyesen megjelent, és a nevezetteket perbe hívta a pénz visszaszolgáltatása miatt, a pataji bíró és esküdtek - a panaszos szerint a másik félnek kedvezve - a pénzösszeget csak természetben, haszontalan dolgokban kívánták becsérték szerint kiadatni. Mivel ez a panaszosnak kárára vált volna, a király megparancsolta a patajiaknak, hogy a két alperes lakost mindenképpen szorítsák rá az összeg készpénzbeli megfizetésére, máskülönben a felperesnek teljes jogot ad, hogy a két alperest vagy bármelyik másik pataji lakost javaival együtt szabadon lefoghassa és arrestálhassa.11 (Az eddig helytörténeti szempontból ismeretlen oklevélből egyébiránt az is kiderül, hogy a két rokon birtokosnak megfelelően 1515-ben a település önigazgatási szervezete, tanácsa is osztott lehetett.)12 Az írásbeli források hiánya miatt Dunapataj 16. századi birtoklástörténete is meglehetősen hézagos. 1560. február 7-én Paksi János komáromi főkapitány és komáromi ispán13 testvérével, Lajossal és távolabbi rokonukkal, Paksi Jobbal együtt I. Adattárak. Elenchi) Bp. 2016. 146. Báni hivatalviselésére éppen ez az oklevél az utolsó adat.
