LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Lakatos Bálint-Schill Tamás: Földesúri címerből mezővárosi jelvény Dunapataj pecsétjei a 16-20. században
Lakatos Bálint-Schill Tamás Földesúri címerből mezővárosi jelvény. Dunapataj pecsétjei a 16-20. században A municipality emblem from the landlords’ coat of arms. Seals of Dunapataj in the 16th-20th centuries The earliest letter issued by the council of Dunapataj (village, Bács-Kiskun county) dates from 1665. However, this document was confirmed with a seal, which was sculpted at the end of the 15th century and depicts a variant of the Rátót kindred ’s coat of arms: a lime leaf growing from a trimmed branch. According to the inscription it was originally a private seal of the member of the medieval seigneurial Paksi family, Szemere or a descendant of him. The village may have recieved the seal from János Paksi or his successors probably at the turn of the 16th and 17th centuries, who maintained their landlord rights despite the Ottoman conquest. But this makeshift and temporary solution became permanent by the beginning of the 18th century: the coat of arms of the landlords have transformed into Dunapataj’s own emblem. The study describes this metamorphosis and reinterpretation from the newer seal made in 1704 (witch names the settlement in its inscription) to the seal variants of the 20th century and up to the present day. A mai magyarországi települési címerek többségére jellemző, hogy - amennyiben nem újonnan alkotott, hanem korábban is használt jelvényről van szó - más régészeti vagy építészeti emlékek híján leginkább a saját kiállítású dokumentumokat hitelesítő pecsét- vagy bélyeglenyomat formájában maradtak ránk. E szfragisztikai emlékek között az oszmán hódítás által közvetlenül érintett területek településeinek legkorábbi darabjai általában csak a 17-18. századból valók. Nem kivétel ez alól a Bács-Kiskun megyében található, a Duna bal partjánál fekvő Dunapataj nagyközség sem, de pecsétjeinek vizsgálata a település helytörténetén, illetve a szfragisztika szőkébb tárgyán túlmutató következtetésekre ad lehetőséget. Tanulmányunkban Dunapataj ismert mezővárosi (később községi) pecsétjeit, pecsétnyomóit és pecsét-, valamint bélyegzőlenyomatait ismertetjük a 17. századtól, illetve az előzményektől a 20. század közepéig. Az utóbbi évtizedekben készült címerváltozatokkal nem foglalkozunk.1 1 A tanulmány az alábbi közös írásunk jelentősen átdolgozott és új adatokkal kibővített változata: Lakatos Bálint - Schill Tamás: Adatok Pataj mezőváros címeréhez és pecsétjéhez. Pataji Forrás [A Pataji Hírlap - Dunapataj Nagyközség kulturális és közéleti lapja] 28. évf. 1. sz. (107. sz.) melléklete] 8. sz. (2021. április) 1-8. (teljes szám). - A 16-17. századi részt Lakatos Bálint, a 18-20. századi részt Schill Tamás írta. 2 Máté László: Dunapataj mezőváros levéltárának rendezése. Levéltári Szemle 17. (1967) 1. sz. 40-54. 3 A Pataji Múzeum (hivatalos nevén: Dunapataji Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény) gyűjteményében található pecsétnyomók és bélyegzők felsorolásszerű ismertetését lásd Schill Tamás: Dunapataji pecsétek a Pataji Múzeumban. Pataji Hírlap [17. évf.] 2010. október. 18-19., 2010. december. 16-17. 4 HU-MNL-OL-E 204 (33. doboz, Pataj, 1665.) [Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Magyar Kamara Archívuma, Missiles] E forrást 2014-ben Schill Tamás tárta fel. Áttekintésünk nem teljes körű kutatás eredménye, mivel az újkori levéltári forrásanyag terjedelme és technikai okok miatt az összes pecsét- és bélyegzőlenyomatot nem tudtuk feltárni. Dunapataj mezőváros (a 19. század utolsó harmadától község) saját fennmaradt levéltári iratanyagában2 ugyan nemcsak a saját pecsétjeivel megerősített kiadványai, de a pecsétek használatára, elkészíttetésére, használatbavételére vonatkozó források is bizonyára találhatók, de teljes mértékben sem ezeket, sem a település kimenő levelezésének dokumentumait, amelyek - jelesül a vármegyével folytatott levelezés - számottevő mennyiségben például a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárában lelhetők fel, nem állt módunkban szisztematikusan végignézni. Ehelyett Schill Tamás korábbi szúrópróba-szerű gyűjtésére, illetve az általa vezetett Pataji Múzeum gyűjteményére támaszkodtunk. Az intézményben több pecsétnyomó és bélyegző is megőrződött, ami Pastyik István múzeumalapító gyűjtésének köszönhető.3 A középkor végi, 15-16. századi eredetű pecsét Dunapataj jelenleg ismert legkorábbi pecsétlenyomata a falu 1665. október 26-án kelt magyar nyelvű levelén maradt fenn.4 E válaszlevélben Tót Pál pataji főbíró és a település tanácsa az ekkor az oszmán hódoltságon kívülről igazgatott Pest-Pilis-Solt vármegye alispánjának, Kutasi Györgynek írta meg utóbbi kérésére az 1660-1665 között történt marhatolvajlásokat, megnevezve a tetteseket, hogy a vármegye eljárhasson. A levél, tartalma szerint, nem különleges: egy egyszerű
