LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Sárhegyi Tamás Felicián: 1956 emlékezete Kanadában. A forradalommal összefüggő iratanyag a Torontói Magyar Ház archívumában

89 formájában és egyszerűségében fejezi ki, hogy a Kanadába érkező magyarság milyen sziklaszilárd részét képezi a tár­sadalomnak, a magyar címert alulról ölelő juharfavirág­zat szintén ezt szimbolizálja. A vörös gránit színével utal a forradalmi idők hevére, valamint a magyar és kanadai nemzeti színek párhuzamára. A gyűjteményben találha­tók az emlékmű felállításának körülményeire, főleg a kana­dai magyar közösségeknek szóló adományozásra felszólító levelek és röpiratok, amelyek alapján következtetni lehet az emlékműállítás folyamatára.32 32 Uo. 33 MNL OL - P 2343 -1. - 6. Kárpáti Klári hagyatéka. 34 MNL OL - P 2343 - 1. - 17. Seres József irathagyatéka, MNL OL - P 2343 -1. - 19. 35 A diaszpórában kiadott folyóiratban vagy egyéb kötetben való megjele­nésről nem áll rendelkezésre információ. 36 MNL OL-P 2343 -1. - 19. Ahogyan számos egyetemista diák és egyéb értelmiségi hagyta el Magyarországot és került a tengerentúlra, úgy több tehetséges képzőművész, irodalmár érkezett Kanadába és alkotott ott. Ide sorolható például Kárpáti Klári, akinek az alkotásairól készült másolatok és fényképek értékes részét képezik a Torontói Magyar Ház fonójának.33 Természete­sen rajta kívül számos más alkotó hagyatéka is Magyaror­szágra érkezett, akiknek egyes munkái összefüggésben van­nak az 1956-os forradalommal, vagy reflektálnak rá.34 Ilyen például a tanulmány elején már idézett Legyünk, magyarok című Szóhner Gábor vers, amely a diaszpórában élő közös­ségek nemzeti összetartozására és a magyarságtudat fontos­ságára hívja fel a figyelmet.35 Ugyancsak a Szóhner Gábor által írt és Vancouverben megjelent Immigrant című regé­nye, amely az emigrációs lét és identitás kérdéskörét taglal­ja.36 Ennél jóval egyértelműbb Seres József Ezerkilencszázöt­­venhat című drámája, amely kéziratról készített másolatként képezi részét az iratanyagnak. A dráma 1998-ban jelent meg Torontóban, Magyarországon kevéssé ismert. Ennek egyik lehetséges oka, hogy maga a mű is inkább a kanadai diaszpóra tagjainak szól, hiszen a bonyodalom feloldása, vagy egyes karakterek végső sorsa is Kanadához kapcsolódik. A szö­veg szimbolikája és forradalmi toposzai kapcsolódnak a fen­tebb említett kanonikus jellemzőkhöz. Fontos szerepet tölt be benne Nagy Imre alakja, továbbá megjeleníti a rehabilitáció utáni Kádár-korszak csendes értelmiségi asztaltársaságai­nak vélt párbeszédeit a forradalmi múltról, tabusításról és az emigrációba vonult rokonokról és barátokról, akiknek a nyu­gati társadalom által biztosított kényelem, jólét és biztonság mellett a hazától való kényszerű elszakadás jutott osztályré­szül, szemben az otthon maradókkal.37 A Torontói Magyar Ház archívumának forradalommal kapcsolatos dokumentumai nem tükrözhetik teljes egészé­ben a Kanadában élő magyar diaszpóra 1956-os forradalom­ról alkotott percepcióit és annak identifikáló jellegét, azonban számos olyan jellegzetességre szolgál adattal, amely a vonat­kozó történeti és szociológiai szakirodalomban csak kevéssé van jelen. Nemcsak a megfigyelt megemlékezésekben beálló változások és a diskurzus alakulása a fontos ebben az esetben, hanem a jövő kutatásainak szempontjából az évtizedek során átalakuló iratanyag minőségi és mennyiségi összetétele. Míg az 1960-as évekből, többek között, főleg meghívók, körleve­lek és újságkivágatok kerültek megőrzésre, addig a későbbi évtizedekben már különálló irodalmi és közéleti szövegek, teljes - a különböző megemlékezési időszakokból származó - konferenciaprogramok, ünnepségek komplett program­tervei. A különböző megemlékezések elemzése rámutat az idővel formálódó, kevert kanadai-magyar identitás szim­bolikus sarokköveire, a folyamatosan alakuló „ötvenhatos” kanadai-magyar identitásra. Persze nem szabad az iratanyag összetételének vizsgálatakor elfelejteni, hogy ezek a vegyes minőségű és funkciójú dokumentumok nem egy hivata­los iratkeletkeztetési eljárás részének maradványai, hanem egy kisebbségi kulturális intézmény szubjektív szempontok szerint létrehozott és összegyűjtött archívuma. Felépítése inkább tükrözi az iratanyagot rendező személy egyéni cél­ját és elképzeléseit. A kanadai magyar múltról folyó diskur­zus egy narratívájának, egyben egy emlékezeti konstrukció­nak tekinthető a Torontói Magyar Ház fondja, amely még így is páratlan forrásértékkel bír a kurrens és jövőbeni magyar diaszpórakutatások szempontj ából. 37 MNLOL-P2343 - 1. - 17.

Next

/
Thumbnails
Contents