LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Sárhegyi Tamás Felicián: 1956 emlékezete Kanadában. A forradalommal összefüggő iratanyag a Torontói Magyar Ház archívumában
88 akinek hagyatéka szintén kutathatóvá vált.25 A szervezeten belüli konfliktusra vonatkozó dokumentáció rámutat az emigráció közösségi életében adódó nehézségekre, amelynek középpontjában mindig a magyarság egységes képviselete és reprezentációja állt. A különböző nagyobb évfordulók és megemlékezések dokumentációjának részletes vizsgálata, összehasonlítása és diskurzuselemzése nemcsak azt mutathatja meg, hogy a kanadai magyar diaszpóra hogyan emlékezett meg saját létrejöttéről, hanem azt is, hogy a közösségi identitásban és kollektív emlékezetben milyen változások következtek be az évtizedek során. Tehát milyen szimbólumok, toposzok és ábrázolások kerültek előtérbe, távolodva az 1956-os kezdőponttól. így például megemlékezéseken, tüntetéseken és ünnepélyeken kívül egyéb szimbolikus módot is találtak a közös múlt ápolásának és a hálaadásnak a befogadó állam irányába, hiszen a 10. évfordulótól évente rendszeresen véradást szerveztek, így viszonozva az 1956 októberében a kanadai Vöröskereszttől kapott nagy mennyiségű vérszállítmányt.26 25 Lendway-Zwickl Jenő életéről és hagyatékáról Id. bővebben: MNL OL - P 2343 - 1. - 10., Szabó Dorottya: „Modernkori párhuzamos életrajzok” - Az emigráns lét kettőssége Lendvay-Zwickl Jenő és Sujánszky Jenő irathagyatéka tükrében című tanulmányát jelen füzetben. 26 MNL OL - P 2343 - II. -7. 27 MNL OL - P 2343 - II. -7. 28 Uo. Esetleges publikációjáról nincs információm. 29 MNL OL - P 2343 - II. -7. 30 1956 és 2006 tüntetéseinek térbeli és szimbolikus párhuzamaihoz lásd: Sárhegyi Tamás: Tér, tüntetés, tapasztalat. In: Studium: Tanulmánykötet. (Szerk. G. Molnár Péter.) Bp., 2016. 147-160. 31 MNL OL - P 2343 - II. -7. Sokféle történészi nézőpont létezik arról, hogy hol végződik a történelem és honnan beszélhetünk „csupán” politikáról. Ilyen szempontból kérdéses lehet, hogy az 1996-os, vagy 2006-os jubileumi rendezvények dokumentációját a történész górcsöve elé kell-e vetni. Nem szükséges azonban most ilyen történelemelméleti dilemmákban elmerülni, hiszen jelen dolgozat a jövő kutatói számára hasznos figyelemfelhívás céljából született. Az 1996-os megemlékezések meghívóinak és kiadványainak képi világa is megidézi azokat a toposzokat, amelyek a legutóbbi nagy évfordulók kapcsán is állandónak bizonyultak: a fegyveres „pesti srác”, az utcai szabadságharcos civil ruhában, orosz gépfegyverrel, középen kivágott nemzeti magyar zászló, a Sztálin-szobor bontása és csonka részei. Érdekes dokumentum az 1996-os évből származó „56- os Szellemi Segély Program Magyarországnak” tervezete, amely abból a premisszából indul ki, hogy a magyar politikai és szakmai vezetők sokszor alkalmatlanok feladataik ellátására, és az „országot múlt századbeli avagy a kommunista rendszerből rájuk maradt módszerekkel” igazgatják. „A Szellemi Segély Program célja: a technika és a manage ment terén segítséget nyújtani ott, ahol erre égetően szükség van.” A dokumentum tartalma rávilágít arra a jelenségre, hogy az ötvenhatos kanadai emigránsok továbbra is rendelkeztek egyfajta „kiválasztott-hős” tudattal, amely tekinthető a menekülthullám körüli médiakampányból származó örökségnek is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy többségük, érkezésükkor fiatal, képzett értelmiségi volt, akik a rendszerváltás után lehetőséget kaptak - Magyarország elhagyása után több mint 30 évvel -, hogy állampolgári jogaikkal élve részesei legyenek a kiépülő jogállamnak. Politikai preferenciáikat tekintve nem teljesen mérvadó, de szolgálhat némi adalékkal a tervezetből vett alábbi idézet: „[...] - Magyar Igazság és Élet Pártja. Az emigrációban élők nagy többségének a MIÉP ideológiája áll legközelebb. A baj az, hogy a magyar választók szemében egy igen szélsőséges, mondhatni náci párt (has image problems). ” A dokumentum távlati célként írja le, hogy országgyűlési jelöltet állítsanak abban az esetben, ha az ötvenhatos emigránsokat elfogadják a magyar politikai életben. Tehát az ötvenhatos emigránsok egy része önmagát olyan különálló politikai entitásként definiálta - vagy vágyta definiálni -, amely szerepet tölthet be a magyar közéletben, és a magyar társadalom szemében tiszteletnek örvend.27 Az 1996-os megemlékezések azért is különlegesek, mert ez volt a forradalom első nagyobb jubileuma, amelyet a magyarországi társadalom is szabadon megünnepelhetett. így szükségszerűen a kanadai ötvenhatos emigráns közösségek ’56 képében is változás kellett, hogy beálljon, hiszen már nemcsak a magyar emigrációnak adatott meg a lehetőség, hogy szabadon emlékezzen meg a forradalomról, hanem nekik is illeszkedniük kellett a Magyarországon is kialakuló emlékezeti kánonhoz, így szükségszerűvé vált a különböző és párhuzamos diskurzusok összeütközése. Talán ebben a kontextusban - a kanadai emigráció és magyar társadalom egymásnak ellentmondó diskurzusában - értelmezhető leginkább a fentebb idézett dokumentum mellett Kertész Dezső Szükségszerű és lehetséges című esszéjének kézirata, amely egyfajta történetfilozófiai értékelése 1956-nak.28 A 2006-os megemlékezés összegyűjtött iratainak összetétele is hasonló, mint az előzőeké, habár jelentősen nagyobb dokumentáció annál. Számos angol nyelvű kanadai napilapnak és folyóiratnak a forradalommal foglalkozó száma bekerült a gyűjteménybe: Toronto Star, Globe and Mail, The Ottawa Citizens stb. A folyóiratok különböző cikkei a 2006- os megemlékezésekről, ünnepélyekről, az 1956-os magyar emlékmű felállításáról tudósítanak, vagy ötvenhatos emigránsokkal, a magyar diaszpóra prominens tagjaival készített interjút közölnek. Átfogó sajtókutatások nélkül ebből a gyűjteményből is szembetűnő, hogy a kanadai médiában jelentős visszhangot kapott a forradalom 50. évfordulója,29 habár ennek egyik oka a 2006-os Kossuth téri megmozdulások és a tovább gyűrűző tüntetéssorozat, amely felerősítette a forradalomra való megemlékezések hevességét, összekötve az aktuális kormányellenes közhangulattal.30 2006. október 4-én állíttatta fel az ottawai Maple-szigeten a Canada-Hungary Educational Foundation az ötvenedik évfordulóra készült ’56-os emlékművet. Az emlékmű egy három méter magas, vörös gránittömb, mellette egy kopjafával. Az emlékmű felirata köszönetét mond a menekülthullám befogadásáért. A magyar emigráció tagjai sajnálattal konstatálták, hogy az emlékmű nem említi a forradalom során elesett hősöket. Erről több kanadai folyóiratban megjelent angol nyelvű interjú és cikk is tanúskodik, amelyek szintén a gyűjtemény részét képezik.31 Az emlékmű
