LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Bakó Zsigmond: Hazatérő múlt - A Torontói Magyar Ház gyűjteménye
68 főbb attribútumairól. Az iratanyagban fellelhető hagyatékok és egyesületi iratanyagok tehát esszenciális építőelemei egy alulnézeti kutatásnak. A dokumentumok által feltárható a tudományban eddig csak - inkább felülnézetből ismert - csoportként kezelt kanadai diaszpóra önmeghatározása. A diaszpórakutatás menetét, és legújabb megállapításait követve, a tanulmányom a magyar diaszpóraközösségre nem csoportként, hanem kategóriaként fog tekinteni, és ebből a szemléletmódból fog következtetéseket levonni a később ebben a témában születő kutatások megalapozásához. A kategóriaként való megközelítéshez Roger Brubaker Ethnicity without Groups című tanulmányának tézise szolgáltatja az alapvetést, miszerint különbséget kell tenni csoportok és kategóriák között, hiszen a csoportként való meghatározás tulajdonképpen ellentmond a történelemtudományban kritériumként támasztott megismerésnek.9 Tehát a metodológia által a Kanadában meglévő magyar nemzet makrotörténeti értelmezési dimenziója mellé egy mikrotörténeti tartalmat is párosíthatunk a beérkezett dokumentumok feldolgozásának segítségével.10 9 Rogers Brubaker által felvetett probléma a csoport irányából való megközelítésről: „This is what I will call »groupism,« by which I mean the tendency to take discrete, bounded groups as basic continuents of social life, analysis. I mean the tendency to treat ethnic groups, nations, and races as substantial entities to witch interests and agency can be attributed.” Rogers Brubaker: Ethnicity without Groups. Cambridge, Massachusetts and London, 2006.8. 10 „A nemzetek [...] kettős jelenségek: alapvetően felülről konstruálódnak, de nem érthetők meg csak akkor, ha alulról is megvizsgáljuk őket, azaz egyszerű emberek feltételezéseinek, reményeinek, szükségeinek, vágyainak és érdekeinek szempontjából, melyek nem szükségképpen nemzetiek és még kevésbé nacionalisták.” Gazsó D. i. ml5. Vő.: Eric J. Hobsbawm: Nations and Nationalism since 1780: Programme, Myth, Reality. Cambridge, 1990. 10. 11 Gazsó D.: i. m. 17. 12 Id. Szabó D.: i. m. 13 Szabó Mátyás: A diaszpórakutatás korlátái és lehetőségei In: Tanulmányok a diaszpóráról (Szerk. Kovács Nóra.) Bp., 2005. 26. http:// kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/archive/514.pdf (Utolsó megnyitás: 2016.09.12.) 14 Részletesen lásd. Sárhegyi T.: i. m. 15 Gazsó D.: i. m. 17-22. 16 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) P 2343 - II. - 12 - 1. tétel alatt található meghívók, szórólapok utalnak a Torontói Magyar Házba látogató magyar személyekről. 17 MNL OL - P 2343 - II. - 7. Ottawa Hungarian Community Cen ter. A torontói magyar közösség emlékkönyve 1938-2011 - History of Toronto’s Hungarian Community (Szerk. Danes Rózsa) Torontó, 2012. 67-68, 160-162. http://mek.oszk.hu/14500/14527/14527.pdf (Utolsó megnyitás: 2017.10.18.) 18 MNL OL - P 2343 - II. - 12. Torontói Magyar Ház A diaszpóraként való meghatározásnál fontos tényező a földrajzi elkülönülés, hogy e közösségek tagjai őshazájukból egy idegen országba emigráltak. Gazsó Dániel itt külön hangsúlyozza, hogy ezeknél az embereknél az emigrálás fontos pontját képezi a kollektív tudatnak.11 A szülőhaza elhagyásának emléke jól látható módon Lendvay-Zwickl Jenő életét vizsgáló tanulmányban is pontosan fel lett tárva. Lendvay iratanyaga - csatlakozva az emigráns magyar közösség dokumentumaihoz - szintén alátámasztja azt a tézist, miszerint az emigrálás egy új origóként, időszámításként értelmezhető az érintett személyeknél.12 A hazájukat elhagyók élete ettől az eseménytől számítva két időbeli dimenzióra osztható: - emigrálás előttire és utánira.13 A kollektív tudatban tehát az emigráció identitásteremtő aspektusként is értelmezendő, és ezáltal csoportos szinten, vagyis az ebben részt vevő individuumok kollektív emlékezeteként is vizsgálandó. Összességében megállapítható, hogy a kényszer hatására való elvándorlás hoz létre egy olyan emlékezeti teljesítményt, mely az ebben részt vevőket egységgé, vagyis közösséggé formálja. A beérkezett dokumentumok vizsgálatával fel lehet tárni e sorsközösségek kollektív emlékezetét. Hol érhető nyomon az emigrációba kényszerültek közös emlékezetének origója? A kérdés megválaszolásához a migrációs eredetet kell részletes megvizsgálni. A migrációs eredetnél maga az elvándorlás eseménye a mérvadó az ezt átélt személyek emlékezetében, hiszen általuk válik az esemény kollektív produktummá. Ezt a gyakorlatban úgy lehet nyomon követni, hogy a hagyatékokban lévő személyes visszaemlékezések, illetve az emigrálás folyamatát érintő források feltárásra kerülnek. A személyesen megélt nehézségek, hányadtatások, az erről szóló források töltik meg e kollektív tudatot tartalommal. Tehát az emigrálás eredete hasonló módon megtalálható lesz a személyes hagyatékokban, csak az esemény megélése lesz különböző. A diaszpóra közösségének vizsgálatnál azonban fontos, hogy különbséget tegyünk például a második világháborút követően kivándorlók és az 1956-os szabadságharc bukása után érkezők között, hiszen a különböző hullámok egy-egy diaszpóra esetében az eltérő kollektív emlékezet megjelenésében is megmutatkoznak.14 Összegzésül kijelenthető, hogy a migrációs eredet megfeleltethető az emigrálok kollektív emlékezetével, melynek vizsgálatával a magyar közösségeken belül a különböző kategóriák között is különbséget tudunk tenni.15 A diaszpóraként való meghatározásnak másik fontos ismérve az óhazával, illetve más - az óhazán kívül élő - magyar közösségekkel való kapcsolattartás. Az óhazával való nexusról számos dokumentum tanúskodik a Torontói Magyar Ház gyűjteményében. Itt elsősorban nem csak a levelezésekre kell gondolni, hanem az egyesületek belső jegyzőkönyveiben szereplő kulturális programtervezetekre, amik megvalósulásáról szóróanyagok, meghívók tanúskodnak. A programok előadói gyakran az óhazából érkező néptánccsoportok, zenészek, színészek, tudós emberek és énekesek voltak (mint például a The Budapest Clarinet Quartet, Tőkés László püspök, Böjté Csaba ferences szerzetes, Hegedűs Endre zongoraművész, a Partiumi Keresztyén Egyetemi Kórus, Nagy Ibolya színművész, Krasznai Tamás színművész, Berecz András folklórkutató, népmesemondó, Vikidál Gyula, Hobó énekesek).16 Az ilyen eseményekre vonatkozó források legnagyobb számban a kulturális egyesületek levéltári sorozataiban lehet fellelni, név szerint az Ottawa Hungarian Comunity Center,17 vagy a Torontói Magyar Ház dokumentumai között.18 A diaszpóra magyarságáról fontos megjegyezni, hogy egy pillanatra sem hagyta figyelmen kívül az óhazai eseményeket. A személyi hagyatékokban lévő levelezésekből jól nyomon követhető egy-egy fontosabb magyarországi esemény diaszpóra emlékezetébe történő rögzülése, itt említhető akár 1956, vagy ha - államok feletti meghatározásban gondolkodunk - nemzeti szinten a későbbi romániai falurombolás is. A kint élő
