Szervellenőrzés
Takács Edit: Az önkormányzati levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/3. 29-51. p.]
egységesnek kellene lenniük, s bár valamennyien tudjuk, hogy alig van olyan levéltár, ahol a gyűjtőterületi nyilvántartások vezetése naprakész, de a legfontosabb adatok mindenütt megtalálhatók a szervdossziékban.14 A felhasznált jelentésekből15 és statisztikákból ugyan nem lehet egyértelműen megállapítani, de a személyes beszélgetésekből úgy tűnik, hogy több helyen már a nyilvántartások szintjén különbséget tesznek az értékhatár alatti és feletti iratképzők között. Az önkormányzati levéltárakban nyilvántartott iratképzők számát fondfőcsoportonként vizsgálva (1. 1. sz. táblázat a)16 szembetűnő, hogy a XXIII-as fondfőcsoportba tartozó szervezetek száma (tanácsok - 1990 után több helyen ide sorolt önkormányzatok) a vizsgált időszak végére majdnem megkétszereződött. Az összes nyilvántartott szervezet növekedésénél nagyobb arányban nőtt a területi közigazgatási szakszervek (XXIV), a jogszolgáltatáshoz tartozó szervek (XXV.) és az intézetek, intézmények (XXVI.) száma. A növekedést az érintett szervezetek önállósodása, különösen a korábbi közös községi tanácsok szétválása, az előzőleg nem az önkormányzati levéltárak felügyelete alá tartozók megjelenése (pl. rendőrségek) okozta, de közrejátszhatott a nyilvántartások korábbi hiányosságainak korrekciója is. Az 1990-es évihez képest csökkent a nyilvántartott testületek (XXVII.), egyesületek (XXVIII.), gazdasági vállalatok (XXIX) és szövetkezetek (XXX) száma, ami részben az ezekhez tartozó szervezetek megszűnéséből, részben az újak regisztrálásának elmaradásából adódhat. Míg 1990-ben a XXIIIXXVI. fondfőcsoportba - ezek többségükben közfeladatokat ellátó szervezetek - tartozott az összes iratképző 49%-a, addig 1996-ban ez az arány 61%ra nőtt. Ezzel szemben a testületek, egyesületek, vállalatok és szövetkezetek, azaz a civil szféra aránya az 1990-es 51%-ról 39%-ra csökkent. A huszonnégy önkormányzati levéltárban nyilvántartott iratképzők számának alakulása az összes szervezet számának változásaival szemben is, de az egyes levéltárakat összehasonlítva is igen nagy eltérést mutat (1. 1. sz. táblázat b). A levéltárak közötti eltérések alapján joggal feltételezzük, hogy a nyilvántartások pontatlanok, elavultak, de más is okozhatja a különbségeket, például értékhatár alatti szervek kihagyása, vagy az 1995-ös új levéltári törvény eltérő értelmezése a levéltáros közvéleményen belül is vita tárgyát képező pontokon. A szervkataszterek revíziójának szükségessége a levéltárak jelentéseiben folyton visszatérő problémaként szerepelt - a 24 önkormányzati levéltárból 19 foglalkozott az iratképzők nyilvántartásának hiányosságaival, és az 1997 őszén megtartott konferenciák előadói, a viták résztvevői is érintették ezt a kérdést. A hagyományos gyűjtőterületi munka újragondolását, a szervnyilvántartások felülvizsgálatát az 1990-es években az önkormányzati törvényt követően a közigazgatásban végbement változások, a gazdasági életben a piacgazdaságra való áttérés, a társadalmi és politikai élet átalakulása, az oktatás és kultúra, az egészségügy területén megjelent új, egyházi és polgári kezdeményezésű intézetek, intézmények, egyesületek regisztrálása tette, s teszi szükségessé. Ehhez járult még három megyében a városi levéltárak kiválása után a gyűjtőkör egymás közti elhatárolásának szükségessége. A gazdasági élet változásai miatt ismét napirendre került a megyei levéltárak, de elsősorban a fővárosi és az Országos Levéltár gyűjtőkörébe tartozó gazdasági szervezetek „elosztása". Miután a levéltári törvény 1989-es vitája során új, alapvető és a levéltárak gyűjtőterületi feladatait gyökeresen érintő változások fogalmazódtak meg, a levéltárak egy része az 1990-es években joggal várta, hogy szervkataszterét országosan egyeztetett, a helyi sajátosságok érvényesítésére is lehetőséget 32
