Szervellenőrzés

Takács Edit: Az önkormányzati levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/3. 29-51. p.]

A gyűjtőterületi munka a régi s új törvények szorításában A fentebb ismertetett előzmények és tapasztalatok a rendszerváltás idején a le­véltári törvény előkészítésében és kidolgozásában való aktív részvételre ösztö­nözték a levéltárosokat. Az 1995. évi LXVI. tv. lényeges szemléleti változást mu­tat az 1969. évi szabályozáshoz képest, amennyiben a nem közhatalmi, nem köz­feladatot ellátó szervezeteket, valamint a nem többségi állami tulajdonban lévő gaz­dasági egységeket semmire sem kötelezi. A törvény bevezetője a kulturális javak tel­jes körére, tehát az írott források egészére, vagyis az iratképzők bármelyikénél ke­letkező maradandó értékű irat védelmére vonatkozik, ugyanakkor a megyei és fő­városi önkormányzatok által fenntartott általános levéltárak gyűjtőköri feladatai között kötelező jelleggel csak a köziratok felügyelete maradt. Ajogalkotó tehát az új törvény céljának megfogalmazásában levéltári szempontból teljesen indokolat­lan és elfogadhatatlan különbséget tett a keletkező iratanyaggal kapcsolatban. További hiányossága a megjelent törvénynek - a legalapvetőbb, a finanszírozás kérdésének kihagyása mellett -, hogy nem intézkedett a köziratokat előállító szer­vezetek megszűnése vagy hatáskörének jelentős módosulása esetén az irattári anyaggal kapcsolatos teendőkről, továbbá az iratkezelés szabályozására egysé­ges, és nem mintaszabályzatok kiadását írta elő, és végül hiányoztak a törvény előírásait megsértőkkel szembeni szankcionálások.11 Ezeknek a korrigálására a szakma, az ÖLT és a MLE egyaránt törvénymódosítást kezdeményezett.12 Ennek hatására a kulturális javak védelméről intézkedő 1997. évi CXL. tv. több vonatkozásban is módosította az 1995-ös levéltári törvényt. Bekerült a törvény szövegébe a megszűnő szervezetek iratanyagának elhelyezési módja, az egységes helyett minta iratkezelési szabályzatok minisztériumok által történő elkészítése, s jelentős hiányokkal ugyan, de szó esik a finanszírozás kérdéseiről is.13 Nem sikerült azonban egyértelmű módon megoldani a nem közfeladatokat ellátó s a nem állami szervezetek és a levéltárak kapcsolatának szabályozását, így a törvény bevezetőjében megfogalmazottak, a nemzeti - benne a helyi -múlt valós feldolgozásához, megismertetéséhez szükséges széles körű for­rásanyag begyűjtését valló elvárások továbbra is csak jogos óhajok maradnak. A levéltárak gyűjtőterületi munkájára az 1990-es években nagyon károsan hatott, hogy az átalakulásra vonatkozó és a levéltárakat is érintő ún. rendszer­váltó törvények (önkormányzati törvény, adatvédelmi törvény, csődtörvény) a hozzájuk kapcsolódó levéltári szakmai érdekek érvényesítése nélkül jelentek meg. A levéltárosok tehát hiába érzékelték és jelezték a rendszerváltásból adódó újszerű feladatokat, azok megoldásához sem a törvényhozás, sem a kormány­zat, de legtöbb helyen még a fenntartók részéről sem kaptak hathatós támo­gatást. Mindezek következtében az 1989-90-ben felgyorsult folyamat, mely a régi rendszer lebontását és egy új struktúra kialakulásának megkezdődését jelentette, tökéletesen készületlenül érte a levéltárakat: az intézmények több­ségében a kárpótlási törvények végrehajtása miatt minden szakmai tevé­kenység, így a gyűjtőterületi munka is háttérbe szorult, nem sikerült a meg­szűnő régi rendszer dokumentumainak szisztematikus begyűjtésével átmen­teni a régi értékeket, illetve biztosítani a most keletkezők fennmaradását. Ahol a történeti érték keletkezik - a levéltárak által nyilvántartott iratképzők Az 1990-es években valamennyi levéltárban rendelkezésre álltak a gyűjtőte­rületi munka alapjául szolgáló nyilvántartások, az 1969-es törvényerejű ren­delet alapján elkészített ún. szervkataszterek. Elvileg ezeknek országosan 31

Next

/
Thumbnails
Contents