Szervellenőrzés

Takács Edit: Az önkormányzati levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/3. 29-51. p.]

A gyűjtőterületi munka a régi s új törvények szorításában A fentebb ismertetett előzmények és tapasztalatok a rendszerváltás idején a levéltári törvény előkészítésében és kidolgozásában való aktív részvételre ösztönözték a levéltárosokat. Az 1995. évi LXVI. tv. lényeges szemléleti változást mutat az 1969. évi szabályozáshoz képest, amennyiben a nem közhatalmi, nem közfeladatot ellátó szervezeteket, valamint a nem többségi állami tulajdonban lévő gazdasági egységeket semmire sem kötelezi. A törvény bevezetője a kulturális javak teljes körére, tehát az írott források egészére, vagyis az iratképzők bármelyikénél keletkező maradandó értékű irat védelmére vonatkozik, ugyanakkor a megyei és fővárosi önkormányzatok által fenntartott általános levéltárak gyűjtőköri feladatai között kötelező jelleggel csak a köziratok felügyelete maradt. Ajogalkotó tehát az új törvény céljának megfogalmazásában levéltári szempontból teljesen indokolatlan és elfogadhatatlan különbséget tett a keletkező iratanyaggal kapcsolatban. További hiányossága a megjelent törvénynek - a legalapvetőbb, a finanszírozás kérdésének kihagyása mellett -, hogy nem intézkedett a köziratokat előállító szervezetek megszűnése vagy hatáskörének jelentős módosulása esetén az irattári anyaggal kapcsolatos teendőkről, továbbá az iratkezelés szabályozására egységes, és nem mintaszabályzatok kiadását írta elő, és végül hiányoztak a törvény előírásait megsértőkkel szembeni szankcionálások.11

Ezeknek a korrigálására a szakma, az ÖLT és a MLE egyaránt törvénymódosítást kezdeményezett.12 Ennek hatására a kulturális javak védelméről intézkedő 1997. évi CXL. tv. több vonatkozásban is módosította az 1995-ös levéltári törvényt. Bekerült a törvény szövegébe a megszűnő szervezetek iratanyagának elhelyezési módja, az egységes helyett minta iratkezelési szabályzatok minisztériumok által történő elkészítése, s jelentős hiányokkal ugyan, de szó esik a finanszírozás kérdéseiről is.13

Nem sikerült azonban egyértelmű módon megoldani a nem közfeladatokat ellátó s a nem állami szervezetek és a levéltárak kapcsolatának szabályozását, így a törvény bevezetőjében megfogalmazottak, a nemzeti - benne a helyi -múlt valós feldolgozásához, megismertetéséhez szükséges széles körű forrásanyag begyűjtését valló elvárások továbbra is csak jogos óhajok maradnak. A levéltárak gyűjtőterületi munkájára az 1990-es években nagyon károsan hatott, hogy az átalakulásra vonatkozó és a levéltárakat is érintő ún. rendszerváltó törvények (önkormányzati törvény, adatvédelmi törvény, csődtörvény) a hozzájuk kapcsolódó levéltári szakmai érdekek érvényesítése nélkül jelentek meg. A levéltárosok tehát hiába érzékelték és jelezték a rendszerváltásból adódó újszerű feladatokat, azok megoldásához sem a törvényhozás, sem a kormányzat, de legtöbb helyen még a fenntartók részéről sem kaptak hathatós támogatást. Mindezek következtében az 1989-90-ben felgyorsult folyamat, mely a régi rendszer lebontását és egy új struktúra kialakulásának megkezdődését jelentette, tökéletesen készületlenül érte a levéltárakat: az intézmények többségében a kárpótlási törvények végrehajtása miatt minden szakmai tevékenység, így a gyűjtőterületi munka is háttérbe szorult, nem sikerült a megszűnő régi rendszer dokumentumainak szisztematikus begyűjtésével átmenteni a régi értékeket, illetve biztosítani a most keletkezők fennmaradását. Ahol a történeti érték keletkezik - a levéltárak által nyilvántartott iratképzők Az 1990-es években valamennyi levéltárban rendelkezésre álltak a gyűjtőterületi munka alapjául szolgáló nyilvántartások, az 1969-es törvényerejű rendelet alapján elkészített ún. szervkataszterek. Elvileg ezeknek országosan 31