Szervellenőrzés
Takács Edit: Az alföldi levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/1. 22-31. p.]
szakmai tevékenység, így a gyűjtó'területi munka is háttérbe szorult, a látogatások, ellenőrzések nagyon sok helyen elmaradtak. Alig néhány helyen sikerült megtenni a szükséges lépéseket: a megszűnő régi rendszer dokumentumainak szisztematikus begyűjtésével átmenteni a régi értékeket, és az újakkal való együttműködéssel biztosítani a most keletkezők fennmaradását. Mind az öt levéltárban átvették az 1989-1992 között megszűnt párt- és társadalmi szervezetek közül az MSZMP, a KISZ, a Népi Ellenőrzési Bizottságok4 iratanyagát. Ezenkívül Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megyékben a Hazafias Népfront iratait, Csongrád megyében a Csongrád városi úttörőcsapatok anyagát. Az átvett iratanyag mennyisége igen eltérő, Bács-Kiskun megyében, ahol viszonylag teljes körű volt az iratok átadása, 10 népi ellenőrzési bizottság anyaga került a levéltárba összesen 101, és 11 hazafias népfront szervezeté 58 ifm. terjedelemben. A levéltárak többsége továbbra is szeretné a gyűjtőterületének teljes történeti forrásanyagát „látni" és a jövőben „láttatni". A levéltáros szakma ezirányú törekvéseinek megvalósulását több tényező is nehezíti. Ezek közül feltétlenül kiemelendő, hogy a jelenlegi és a levéltárak gyűjtőterületi munkáját is meghatározójogszabályok5 hiányosságai miatt elsősorban a helyi - megyei és városi -levéltárak gyűjtőköre beszűkülhet a köziratokat előállító, valamint az önkormányzati, illetve állami tulajdonú szervezetekre. Ahhoz, hogy ez ne következzék be, a jogszabályok módosításán, tágabb értelmezésén kívül a levéltárakon belül is hatékonyabbá kellene tenni a gyűjtőterületi munkát. Hajdú-Biharban még mindig leköti a levéltárosokat a kárpótlási és hadigondozási ügyek intézése. De hasonló a helyzet Szentesen is, ahol 1981-ben - az értékhatár-vizsgálatokkal egybekötött gyűjtőköri kataszter összeállításakor foglalkoztak a legtöbbet az iratképző szervezetekkel, - három levéltáros és két kezelő egy éven belül mintegy 70 munkanapot szentelt ennek a tevékenységnek, most, a kilencvenes évekre gyakorlatilag egy levéltárosra maradt a teljes külszolgálat. Szinte már nevetséges, különösen a gazdasági szférával összevetve, hogy több helyen nem megoldott a gyorsabb közlekedést biztosító gépkocsi használata. Bács-Kiskun megyében például a levéltár az egyetlen olyan intézmény, mely nem rendelkezik önálló gépkocsihasználattal, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében lenne megfelelő, adott esetben iratszállításra is alkalmas gépjármű, de az a múzeummal közös használatú. Csongrád megyében pl. ezzel kell megoldani Szegeden a városon belül lévő raktárak közti iratszállítást, az öt városban lévő fióklevéltárak közötti szállításokról már nem is beszélve. Pedig a tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a levéltárosok személyes jelenléte, az érintettekkel való folyamatos kapcsolattartás nélkül az iratok gondos, az archiválási igényeknek megfelelő színvonalú kezelése nem biztosítható. Az alföldi levéltárakban a régi szervezetek, vállalatok megszűnését általában mindenütt sikerült nyomon követni legalább a nyilvántartások szintjén, az újak regisztrálása azonban több helyen elmaradt. Az egyes levéltárakban nyilvántartott iratképzők száma 1995-ben 1996-ban Bács-Kiskun m. 701 635 Békés m. 563 547 Csongrád m. 534 363 Hajdú-Bihar 521 521 Jász-Nagykun-Szolnok m. 420 298 24
