Iratértékelés, illetékesség
Györgyi Csaba: Civil a pályán A civil szervezetek iratainak gyűjtése Budapest Főváros Levéltárában. Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. 40-51.
42 Levéltári Szemle 71. évf . Ezt támasztotta alá egy 2011. évi kutatás is, amely megállapította, hogy a magyar civil szervezetek érdekérvényesítő tevékenysége alacsony fokú, azok nem tudják betölteni közvetítő szerepüket, vagyis azt, hogy „összegyűjtsék, artikulálják és kanalizálják az állampolgárok problémáit, és érvényesítsék érdekeiket”. 9 Bocz János úgy véli, hogy tévhit az, hogy „a nonprofit szervezetek jelentős szerepet játszanak Magyarországon a társadalmi szükségletek kielégítésében, s tömegesen vettek át korábbi állami, önkormányzati közfeladatokat,”10 hiszen az állami és az önkormányzati intézmények a szolgáltatói feladatokat nem a független, civil szervezeteknek adták át, hanem általuk alapított nonprofit szervezetekbe, leginkább közhasznú társaságokba szervezték ki. Ezt a szempontot fokozottan figyelembe kell venni a levéltári gyűjtőterületi munka tervezése során. Az előbbiekből egyenesen következik az, hogy a civil és a kormányzati szféra közötti érdekegyeztetési rendszer nem egymásra hangolt, illetve a végrehajtó hatalom nem partnerként, hanem megannyiszor alárendeltként tekint a civil érdekképviseleti szervezetekre. 11 A társadalmi-gazdasági mutatók oldaláról (népességszám, GDP, felsőfokú végzettségűek számaránya, szolgáltató szektor aránya stb.) nézve is kimagasló szereppel bíró Budapest, Magyarország egészét tekintve, a nonprofit szektor vonatkozásában is vitathatatlanul nagy jelentőséggel bír. Osváth László megfogalmazásában „Budapest esetében az országos döntési funkció találkozik a legnagyobb költségvetésű önkormányzattal, ami együtt érdekeltséget és forrásokat kínál a nonprofit szervezetek budapesti működéséhez.” 12 További fontos szempontot adhat a levéltári gyűjtőterületi tervezés számára az a statisztikai kutatási eredmény, amely szerint „[A] kerületi adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a nonprofit szervezetek Budapesten belüli eloszlása nem egyenletes, nagyon jelentős különbségek vannak az egyes kerületek között. Amíg egyes budai és belvárosi kerületek ellátottsága messze az országos átlag felett van, olyannyira, hogy az I., az V. és a VI. kerület messze megelőzi még a legkiemelkedőbb megyeszékhelyeket is, a többi belső kerület pedig lépést tart e városokkal, addig számos pesti peremkerület még a legkevésbé ellátott megyék értékeitől is messze elmarad.” 13 9 Arató–Nizák, 2012: 7. 10 Bocz, 2009: 32. 11 Bocz, 2009: 35-36. 12 Osváth, 2008: 459-460. 13 Osváth, 2008: 469. A széles ívű koncepciók összeállítása során azonban érdemes odafigyelni a negatív jelenségekre is: „Noha összességében a főváros kedvező terepet biztosít a nonprofit szervezetek megtelepedésének, nemcsak pozitív jelzésekkel találkozunk. A „településre, településrészre” kiterjedő hatókörű szervezetek és a településfejlesztéssel foglalkozó szervezetek alacsony aránya is jelzi, hogy a társadalom helyi közösségi kötődése nem túl erős. A szervezetekben való önkéntes részvétel jelentős csökkenése szintén negatív társadalmi folyamatokat sejtet, és a társadalmi tőke gyengeségét jelzi.” Osváth, 2008: 472–473. Györgyi Csaba
