Iratértékelés, illetékesség
Györgyi Csaba: Civil a pályán A civil szervezetek iratainak gyűjtése Budapest Főváros Levéltárában. Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. 40-51.
41 2021/1. ▪ 40 – 51. társadalmi, gazdasági, politikai környezetre maguk a civil szervezetek (korábbi nevükön: társadalmi szervek) sem minden esetben, vagy nem azonnal tudtak megfelelő válaszokat adni, így az időszakra oly jellemző nagy számuk nemcsak megerősödésüket, hanem gyakran éppen bizonytalanságukat3 is mutatja. Bocz János úgy véli, hogy a leíró szemléletet meghaladva a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjon „az egyes nonprofit szervezeti típusok sajátosságainak, a közszolgáltatási tevékenységet végzők, valamint a környezeti (például jogi, közgazdasági) tényezők szektorra gyakorolt hatásának vizsgálata, s az állapot jellegű keresztmetszeti adatfelvételek mellett egyre indokoltabb lenne [...] folyamat jellegű vizsgálatok végrehajtása”.4 Mindez, levéltári feladatokra lebontva, nem jelent het mást, mint az eddigi, mennyiségi-statikus gyűjtőterületi elvek újragondolását a nonprofit szektorra vonatkozóan. A magyarországi nonprofit szféra kialakulását, rendszerváltás utáni életét olyan tényezők teszik egyedivé, mint például a civil önszerveződéseknek a szocializmus időszakára jellemző csaknem teljes korlátozása, a rendszerváltás után is fennmaradó politikai befolyásoltság, az oktatás és az egészségügy, mint a civil szféra felfedezésre, sőt meghódításra váró terra incognitájának állami kézben tartása a nagy ellátórendszereken keresztül, valamint a folyamatos forráshiány.5 A Kádár-korszak utolsó harmadában olyan „új típusú társadalmi önszerveződések jelentek meg a békemozgalomtól az ökológiai mozgalmakig, melyekhez később a diákmozgalom, a kollégiumi önigazgató mozgalom és az egyetemeken belüli, valamint kívüli klubmozgalom, illetve politikai célú egyesületek, fórumok új hulláma szerveződött.” 6 A politikai klíma által háttérbe szorított civil szféra tehát ekkoriban kezdett magára találni, és a rendszerváltozást követően, a szabadság mint lehetőség légkörében intenzív növekedésnek indult. 7 Magyarországon a civil szférát szabályozó törvényi háttér és környezet megfelelő mértékben fejlett, tehát a jogszabályok „elégséges bázist biztosítanak az állampolgároknak és a civil szervezeteknek, hogy használják és gyakorolják jogaikat, szervezeteket hozzanak létre, és részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban, közpolitikai ügyekben”.8 Az elméleti megközelítéssel szemben a gyakorlat azonban más képet mutat: a civil társadalomra az államtól való függőség, az intézményi bizalom alacsony foka, az érdekérvényesítési csatornák gyengesége, és a döntési folyamatokban való alacsony fokú részvétel a jellemző – különösen a civil kontroll áll alacsony szinten. 3 Vö.: Bocz, 2009: 25. „[Tévhit az, hogy a nonprofit] szektor mennyiségi (szervezetek száma, bevételi források, foglalkoztatottak) növekedése együtt járt a szektor civil szervezeteinek (magánalapítványok, egyesületek) megerősödésével.” 4 Bocz, 2010: 368. 5 Bocz, 2010: 353. 6 Kákai, 2009. 7 Osváth, 2008: 458. 8 Arató–Nizák, 2012: 6. Civil a pályán
