Iratértékelés, illetékesség
Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése: szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján I. Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. 33-46.
36 Levéltári Szemle 70. évf . Az általános feltételek rögzítését követően a gépiparért felelős kohó- és gépipari miniszter 2185/1952. KGM számon adta ki rendeletét, amely a már idézett 185/1951. (X.25) sz. MT rendelet területre vonatkozó végrehajtási utasításaként jelent meg. Az MT rendeletben leírtak megismétlése mellett (pl. selejtezés ideje, egyenkénti tartalmi vizsgálat stb.) differenciálás nélkül mondták ki, hogy a rendelet a minisztérium, a felügyelete alá tartozó ipari központok, egyesülések, tervezőirodák, kutatóintézetek és állami vállalatok ügyintézésében keletkezett, illetve azok irattárában őrzött iratokra egyaránt kiterjedt. A selejtezés technikai részletein túl, az összeállított selejtezési ügykörjegyzék (egyidejűleg szerepeltetve a tervgazdasági időszakot megelőző korszakban keletkezett iratokat a korabeliekkel) összesen 150 „iratfajtát” sorolt fel, amelynek kétharmadát (94), valamint az összes, 1919–1920-ban és az 1944–1945-ben keletkezett, tárgyi megjelölés nélküli iratot nem selejtezhetőnek minősített. Az utasítás kihirdetése után rövid időn belül új rendelet kiadására került sor 2360/1952. KGM számon, ahol is az eddigiekben rögzített eljárás újabb szereplővel bővült, miután a selejtezés és begyűjtés folyamatába a Munkásmozgalmi Intézet is „bekapcsolódott”. Míg korábban a megőrzésre érdemes iratok a közlevéltári hálózathoz, elsődlegesen a LOK illetékességébe kerültek, addig az új szabályozás már a Munkásmozgalmi Intézethez rendelte a tizenkilenc pontban összefoglalt, munkásmozgalommal, parasztmozgalmakkal és bármilyen más politikai mozgalommal kapcsolatos iratok azon körét, amelyek 1848 és 1946 között keletkeztek, kimetszve gyakorlatilag a vezetőségi, a szociális, illetve a munkaügyi és személyzeti iratok teljes körét az adott vállalati iratanyag egészéből.5 Az új rendelet kapcsán azonban nem csak az átadásra kijelölt iratok köre (és őrzőhelye) módosult, hanem – szinkronban a korabeli (gazdaság)politika radikalizálódásával – a vállalatok számára előírt jegyzékben rögzített ügykörök száma is, ahol már összesen 619 (!) „ügykört” soroltak fel a selejtezés idejének egyidejű feltüntetésével. A kezelhetetlen hosszúságú, túltagolt lista alkalmatlan volt arra, hogy a vállalati környezetben keletkező irattípusok kezelése kapcsán érdemi tájékozódási pontként szolgáljon, miután a listán létező irattípusok elképzelt ügykörökkel keveredtek össze, túltagolt tételek sematikus meghatározásokkal párosultak, mégpedig úgy, hogy 388 „ügykört” nem selejtezhetőnek minősített a minisztérium. 6 tessék a LOK felé fennálló bejelentési kötelezettséget. MNL OL XIX-I-18-a 1610-T21-51/1951 https:// library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariKorpusz_03_IratkezelesFelugyelete_4_IrattariSelejtezes_ 2/?pg=1&layout=s (A letöltés ideje: 2019. szeptember 15.) 5 A Munkásmozgalmi Intézet szerepéről a levéltárakban ld. Lakos, 2006: 341–343. A Munkásmozgalmi Intézethez került iratok csak utólagosan, eltérő időpontokban kerültek be az állami levéltárakba. 6 Néhány, a teljeség igénye nélkül összegyűjtött, de annál jellemzőbb példa: míg az ügykörjegyzéken egyetlen pontban szerepelt az automatizálás (üzemek automatizálása) összetett kérdése és a keletkező iratok köre (8.), addig az anyaggazdálkodással kapcsolatban majdnem két tucat „ügykörben” foglalták össze az selejtezés/őrzés ügyét, amelyből ráadásul az egyik kétszer is szerepelt (anyagtervek 7., 34.). Köcze László
