Iratértékelés, illetékesség
Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése: szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján I. Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. 33-46.
33 2020/3. ▪ 33 – 46. Köcze László Vállalati iratok gyűjtése I. Szabályozások és intézményi keretek a gépipari vállalatok példáján A vállalati iratok gyűjtésének, őrzésének hazai közgyűjteményeket érintő történései kevés figyelmet kaptak az elmúlt évtizedekben. Amennyiben születtek is témába vágó munkák, koronként változó okokból, de az iratgyűjtést egyidejűleg meghatározó politikai és intézményi szempontok kívül rekedtek a vizsgálódások középpontján. E kétrészes áttekintés elsődlegesen a gépipari vállalatokat érintően próbálja meg bemutatni az iratgyűjtések mögött kitapintható közgyűjteményi értelmezéseket, rámutatva a (vállalati) iratokkal kapcsolatos előfeltevések mögött meghúzódó – látszólagos módszertani, technikai kérdéseken messze túlmutató – hatalmi-politikai viszonyokból eredő jellemzőkre. Az intézményi feltételek és szabályozások ismertetésével ugyanis nem egyszerűen a vállalati iratokról, hanem magukról a vállalatokról alkotott korabeli elképzelések válnak kitapinthatóvá, kijelölve egyben a hosszú távú gyűjtés és iratőrzés közgyűjteményeket és cégeket egyaránt meghatározó keretrendszerét is. Az ismertetés egyidejűleg próbálja meg számba venni a közgyűjtemények működését meghatározó általános, normatív rendelkezéseket, valamint egy „tradicionális” iparág vállalati szereplőit közvetlenül is befolyásoló előírásokat. A vállalati iratok begyűjtése Magyarországon 1950 után kezdődött meg, bár már az 1947. évi XXI. törvény említést tett a közérdekű magánlevéltárak felállításának lehetőségéről, ennek gyakorlatba való átültetése azonban elmaradt. Az államosítások nyomán kiépülő új rendszerben az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet mondta ki, hogy fokozott védelemben kell részesíteni és a kutatás számára hozzáférhetővé kell tenni az állami levéltárakban való elhelyezéssel egyidejűleg – sok más intézmény mellett – a közületi vállalatok már nem használt iratait is. A rendelkezés a formálódó gazdaságirányítási rendszer intencióinak megfelelően nem tett különbséget a közigazgatási szervek és a vállalatok között, kizárólag annyit rögzített, hogy közületi vállalatnak kell tekinteni azt a vállalatot (üzemet, üzletet stb.), amelyben az állam, megye, járás, város vagy község tulajdoni érdekeltsége eléri vagy meghaladja az 50%-ot (12. §). A rendelet ugyan lehetőséget adott természetes vagy jogi személyek (testületek, vállalatok, egyesületek) számára nemzeti érdekű magánlevéltárak felállítására is, ez azonban az államosítások miatt teljes mértékben okafogyottá vált. A rendelet elsődlegesen az intézmények szintjén definiálta az állami levéltári rendszer feladatait, az iratok dimenziójában kizárólag annyit állapított meg, hogy a „nem használt iratokat” a jelentéktelen iratok kiselejtezése után át kell adni a levél-FORRÁS és ÉRTÉK
