Iratértékelés, illetékesség

Fehér Csaba - Nagy Sándor - Tasnádi Ákos - Sarusi Kiss Béla: Selejtezési mintajegyzék készítése a Pesti Központi Kerületi Bíróság irataihoz. Lehetőségek és korlátok, tapasztalatok és problémák. LSZ 61. (2011) 4.

Selejtezési mintajegyzék készítése... („ballaszttalanítását") alkalmaztuk. Kétségtelen, hogy az eljárás egészének tanulmányozásához szükséges lehet a teljes ügy megőrzése, ugyanakkor ezzel szemben változatlanul erősebb érvnek gondoljuk, hogy a részselejtezés révén nyert raktári kapacitás-felszabadulás, amely óvatos becslés szerint is legalább 20%-ra tehető, fontosabb, minthogy valamennyi kijelölt ügyben ráláthassunk a procedúra minden egyes állomására. Ezért egészen különleges esetektől (kiemelkedő történed értékű perektől eltekintve) nem számoltunk selejtezeden akták átvételével. Természetesen azonban továbbra sem fogadhatjuk el a másik szélsőséges álláspontot, miszerint az ítéletpéldányok tömeges megőrzése megfelelő megoldás lenne a levéltári helyhiány problémájára. Az azok által szolgáltatott — egyébként rendszerint csekély mennyiségű és értékű, csak a jogi tényállás konstatálásához szükséges — információk az eljárás kontextusában nyerik el értelmüket, amelyhez legalább az annak vázát dokumentáló iratok feltéden megőrzésére van szükség. Kérdések és javaslatok A felmérés közben, és az után természetesen számos további kérdés vetődött fel, amelyet végezetül érdemesnek gondolunk megosztani. A legkézenfekvőbb, hogy mennyire lehet általánosítani, s mennyiben lehet hasznosítani tapasztalatainkat más bírósági szervek iratanyaga kapcsán, hiszen a PKKB - az ország legnagyobb bíróságaként - egyedülálló a maga nemében. Valóban, vitathatadan, hogy iratértékelési vizsgálatunk az egy évtizeddel korábbi felméréshez képest sokkal korlátozottabb volt, s hogy a fővároson belül is szükség lenne további bíróságok iratanyagának hasonló áttekintésére — ehhez azonban jelenleg sem forrás, sem elég ember nem állt rendelkezésre. Mégis úgy véljük, hogy fontos volt a tíz évvel ezelőtt elvégzett munka eredményeit legalább e vonatkozásban összehasonlítani a mostani helyzettel. Más jellegű problémák vethetők fel magával a mintaselejtezési eljárással kapcsolatban. Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, azt mondhatjuk, hogy miközben visszaszorítottuk a mechanikus minta mennyiségét, s a differenciálással minden bizonnyal nagyobb arányban kerülhetnek levéltárba maradandó értékű ügyek, számos fontos ügycsoportnál (lakás-, vagyoni perek, részben büntető ügyek) nem tudtunk olyan kritériumokat megadni, amelyek alkalmasak lennének a mechanikus mintából kieső történeti értékű ügyek hatékonyabb kiszűrésére. Ez még elméleti síkon sem lenne könnyű, de - amint hangsúlyoztuk - ha megtennénk, akkor is bizonytalan maradna a kidolgozott selejtezési útmutató gyakorlati kivitelezése. Tegyük gyorsan hozzá: erre nem lehet a válasz az, hogy majd az irattárba kiszálló levéltárosok elvégzik a teljes iratanyag válogatását, kvázi-selejtezését - különösen a levéltárügy jelenlegi helyzetében. Meglátásunk szerint, egyfajta megoldást jelentene, hogy ha a jogszolgáltatási gyűjtőterületi munkában e téren, tízéves „kampányok" helyett vagy mellett, a fontosabb jogszabályi változások lecsapódásának és a bírói gyakorlat változásának felmérésére, a sajtóvisszhangot, társadalmi vitát kiváltó, vag}

1 éppenséggel annak következtében indult ügyek nyomon követésére, kiszűrésére kerülne a hangsúly. Megemlíthetjük itt a — már említett - „tiltott kéjelgések" megfékezését célzó rendőrségi akciók nyomán elszaporodott szabálysértési ügyeket, amelyeket jórészt már ki selejteztek; de talán jobban érthető, mit akarunk mondani, ha a kábítószer-fogyasztás, a családon belüli erőszak, az offshore-ügyek, a kisebb értékre elkövetett („ingerküszöb" alatti) bűncselekmények, vagy a „tanárverések" időszakosan előtérbe kerülő szankcionálására gondolunk. A „preventív" módszert jól segíthetné, egyúttal ki is egészíthetné a bíróságok által (a PKKB-n 1993-tól) bevezetett elektronikus iktatási rendszer (BIIR - Bírósági Integrált Információs Rendszer) használata, amelynek révén alapvetően személyekre és különböző típusú ügyekre lehet hatékonyan keresni. Kiegészíthetné, amennyiben a fentitől eltérő megközelítéssel olyan maradandó értékű „ügycsokrokat" hozhatnánk felszínre, amelyek a mintavételen csak kivételes szerencsével akadnának fenn. Ismeretes például, hogy egy-egy elmérgesedő házaspár konfliktus kapcsán évekig tartó pereskedés veheti kezdetét, amely nem csupán bontóperbe torkollhat, de 23