Iratértékelés, illetékesség
Fehér Csaba - Nagy Sándor - Tasnádi Ákos - Sarusi Kiss Béla: Selejtezési mintajegyzék készítése a Pesti Központi Kerületi Bíróság irataihoz. Lehetőségek és korlátok, tapasztalatok és problémák. LSZ 61. (2011) 4.
Fehér Csaba — Nagy Sándor — Tasnádi Akos — -Sarusi Kiss Béla számos egyéb jogi eljárást (gyermekelhelyezés, tartásdíj, lakáshasználat, vagyonmegosztás körüli vita, büntető feljelentések stb.) vonhat maga után. A korábbi eszközökkel természetesen nem volt mód ezek összegyűjtésére, s ha ebből egyáltalán valami levéltárba került, a konfliktus egészét csak töredékesen lehetett dokumentálni. Ezúttal azonban igenis van rá mód, hogy megőrizzünk efféle, a mikrotörténeti megközelítés számára releváns „irategyütteseket". Hasonlóképpen fel lehetne térképezni egyébként bűnözői karriereket, vagy egy-egy céghez, vállalathoz kapcsolódó jogi eljárásokat. Ezen a ponton el is érkeztünk az eddig követett levéltári metódus legnagyobb hátrányához. Vitathatatlan, hogy a tíz évenkénti iratértékelés és mintavétel kétségtelenül többet-jobbat hozott és hoz, mintha csak a jogszabályban előírt átvételi kötelezettségeinket teljesítenénk. Az ezredforduló környékén végrehajtott országos vizsgálat ráadásul elindított egy olyan gondolkodási folyamatot, amely a tágabbra nyíló mozgástérben a lehetőségek pontosabb felmérésére, s az alkalmazott módszerek folyamatos felülvizsgálatára késztette a jogszolgáltatási anyaggal dolgozó levéltárosokat. Ezzel együtt azonban az évtizedenként kiadott selejtezési mintajegyzékek túlságosan statikusak ahhoz, hogy a gyorsan változó politikai-társadalmi környezetben jogi színtéren zajló, rendkívüli vagy mindennapos, konfliktusokat megfelelően tükröztessék a levéltárba szállítandó iratanyagban. A problémát mindenki számára érthetően megvilágíthatja — noha hangsúlyozandó, hogy korántsem csupán erre gondoltunk - a 2006-os „őszi események" igazságszolgáltatási irathagyatékának kérdése. Ha a következő mintába már csak a 2010—2012. évi bírósági évfolyamok kerülnének, legfeljebb a kormányváltás után indított büntető eljárások, kártérítési perek maradnának meg. Mert senkinek ne legyen kétsége: a rongálás, garázdaság címén indított hajdani büntető eljárások, pláne a szabálysértéssel, előzetes letartóztatással kapcsolatos „tucatügyek" döntő többsége biztosan az iratzúzdában végezné (a jogszabály alapján levéltárba adandó ügyek között legfeljebb az egyesülési joggal való visszaélés, illetve a hivatalos személy elleni erőszak különböző alakzatai lennének fellelhetők). Természetesen nem azt ajánljuk, hog}' immár hagyjunk fel a selejtezési mintajegyzékek készítésével, hiszen továbbra is áll az, amivel kollégáink egy évtizeddel korábban érveltek mellette: „Az iratok [...] »tanúságot« szolgáltatnak az iratképző intézmény felépítésére és működésére vonatkozóan is, azaz biztosítják az egyes ügyiratok kontextusba helyezett tanulmányozásának lehetőségét."17 Csupán arra teszünk javaslatot, hogy nagyobb hatásfokkal használjuk ki lehetőségeinket, és használjuk a most már rendelkezésre álló eszközöket. Ez persze kétségkívül jelentős hangsúlyeltolódást jelent, de annak érdekében, hogy a joggyakorlat és a joghasználat kapcsán tetten érhető, állandó mozgásban lévő hatalmi szándékok és társadalmi konfliktusok a levéltárba kerülő bírósági iratanyagban is jobban megragadhatóvá váljanak a jövőbeli kutatók és érdeklődő állampolgárok számára, szükséges a rendszeres időközönkénti felmérés. 17 KENYERES I.-SARUSI KISS B.-SIPOS A.: i. m. 28. 24
