Iratértékelés, illetékesség
Mucsi László: „A letűnt világ bürokratáinak porlepte bűnjelei...” Selejtezés és iratmentés Szolnok megyében, az 1950-es években. Régiókutatás Szemle, 5. (2020) 2:6–14.
Régiókutatás Szemle 2020 V. évf. 2. sz. DOI: 10.307 16/RSZ/2 0/2/1 was formed for the first time in the Hungarian history in the 1950s, when the government attempted to regulate the integrated order of disposal ofpublic records. However the regulations were not detailed, prudent and therefore appropriate enough, so the officials could hardly distinguish the „ long-term value records ” and the worthless documents. Furthermore there were local cadres, who did not even know these regulations. At the same time, after the Second World War there was a huge selection of records supported by the government, because of the lack of paper. The main standing-point has become the quantity, independently of the quality of the wasted historical papers. Political aspects also appeared during the process. For example, a newsreel from 1953 promoted the disposal as it was a good opportunity to destroy the „dusty corpus delictis of the bygone world’s bureaucrats” meaning the documents originated before 1945. For these reasons a lot of valuable documents were transported to the Papermill of Szolnok as recyclable raw material. Archivist Antal Szedő wrote several reports on the large amount of important scripts he found there. For example in 1950 Szedő found 2000 kilograms of valuable documents originated from Debrecen from the 18th and 19th century. There were also cases in the County of Szolnok, where councils made irresponsible decisions during the selection. Once archivists found old and estimable documents (including protocols from the 19th century) of Jászalsószentgyörgy, Kenderes and Besenyszög in the By-product and Waste Utilization Company of Szolnok. Unfortunately not all records could be rescued, so probably a lot of relevant ones were destructed in 1950s. Keywords:disposal of public records, archives JEL Kód: 02 02 07 Az új- és jelenkor története Az iratkezelés folyamatának egy teljesen megszokott eleme a selejtezés. A különböző iratképző szervek (például önkormányzatok, kormányhivatalok, bíróságok, ügyészségek, iskolák stb.) manapság is időről időre kiválogatják és megsemmisítik azokat az iratokat, amelyek ügyviteli szempontból már nem használatosak és nem rendelkeznek maradandó értékkel. A selejtezési eljárás menetét jogszabályok határozzák meg. Minden közfeladatot ellátó iratképző szervnek rendelkeznie kell egyedi iratkezelési szabályzattal, amelynek kötelező mellékletét kell, hogy képezze az adott szervre vonatkozó, speciális irattári terv. Az irattári terv szabja meg azt, hogy a különböző típusú iratokat meddig kell megőrizni, melyeket lehet bizonyos idő elteltével kiselejtezni, illetve melyek azok az iratok, amelyek maradandó értékűek2 , tehát levéltárba kell, hogy kerüljenek. A közlevéltáraknak is nagy szerepük van, ugyanis 2 A ma is hatályos 1995. évi LXVI. törvény, amely a köziratokról, a közlevéltárakról és a levéltári anyag védelméről szól, a „maradandó értékű irat” fogalmát alkalmazza azokra az iratokra, amelyek a gazdasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi, nemzetbiztonsági, tudományos, művelődési, műszaki vagy egyéb szempontból jelentős, a történelmi múlt kutatásához, megismeréséhez, megértéséhez, a közfeladatok folyamatos ellátásához és az állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlenek. Az 1950-es években azonban nem használták ezt a fogalmat. A levéltárakról szóló 1950. évi 29. törvényerejű rendelet „történeti vagy tudományos szempontból jelentős iratanyag” -ról, illetve olyan iratokról rendelkezett, amelyek „jelentőségükre tekintettel tartós megőrzésre érdemesek.” A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 29. számú törvény erejű rendelete a levéltárakról. Magyar Közlöny. 128-129. sz. 1950. július 30. pp. 946-952. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 185/1951. (X. 23.) M. T. számú rendelete a közületi szervek (vállalatok) iratainak megőrzéséről és selejtezéséről szólt, amely a maradandó értékű iratok fogalma helyett nem selejtezhető iratok köréről rendelkezett, amelybe többek között beletartoztak a „politikai, gazdasági, tudományos, történeti vagy művészeti szempontból értékes iratok” is. A Magyar Népköztársaság miniszter tanácsának 185/1951. (X. 23.) M. T. számú rendelete a közületi szervek (vállalatok) iratainak megőrzéséről és selejtezéséről. Magyar Közlöny. 151. sz. 1951. október 23. pp. 1059-1060. Az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről szóló 45/1958. (VII. 30.) számú rendelet a maradandó értékű iratok helyett a „politikai, tudományos (történeti), kulturális, gazdasági jelentőségű” iratok megfogalmazást használta. A Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány 45/1958. (VII. 30.) számú rendelete az állami szervek iratainak védelméről és a selejtezésről. Magyar Közlöny. 68. sz. 1958. 7
