Iratértékelés, illetékesség

A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]

II. RÉSZ A KÖZIRATOK LEVÉLTÁRI ÉRTÉKELÉSÉNEK NÉHÁNY ÚJABB PÉLDÁJA MAGYARORSZÁGON Az alábbiakban három példát mutatunk be, csupán a szembetűnő problémákra koncentrálva. 1. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM (FVM) 1999. ÉVI MINTA IRATTÁRI TERVEI A 3/1999. (FVMÉ 8.) FVM utasítás a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó központi és területi közigazgatási szervezetek iratkezelési szabályzatáról rendelkezik. Az utasítás a következő szervek részére közöl minta irattári terveket: - megyei földhivatalok (20, megyei/fő városi székhellyel) és az irányításuk alá tartozó körzeti földhivatalok, - megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalok, - növényegészségügyi és talajvédelmi állomások (20, megyei/fővárosi székhellyel), - állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomások (megyei/fővárosi), - Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, a területi központokkal, a teljesítményvizsgáló állomásokkal és a fajtakísérleti állomásokkal, - Országos Borminősítő Intézet, - Állami Erdészeti Szolgálat (központ és igazgatóságok). Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy ágazati minta irattári tervek kiadásakor célszerű lenne a kiadónak egységes szerkezetekre törekedni, és egységes jelöléseket alkalmazni. Egy szervnél - a földhivataloknál - irattári jel használatát írják elő, amely az irattári tétel számából és a selejtezési idő jeléből áll, a többi hat szervnél pusztán az irattári tétel számát alkalmazzák. A hét irattári terv közül öt tárgy szerinti fejezetekre osztja a tételeket, kettő nem alkalmazza ezt a tagolást. A tételek elkülönítése is egyrészt témák szerint történik: pl. humánpolitikai és munkaügyek, igazgatási és jogi ügyek, gazdasági ügyek